Lovak és kutyák orsóférgességének gyógykezelése mandulasavas isoamylesterrel/Therapiás jegyzetek

Előszó

Háziállatainknak az orsóférgektől elszenvedett többirányú, jelentős károsodása nagyon is indokolja azt a a mai napig sem befejezett küzdelmet, melyet a szakember az orsóférgesség ellen folytat. A lovak és kutyák orsóférgességének gyógykezelésére ezideig használatos gyógyszereknek szinte mindegyike ellen elég komoly kifogás emelhető. Így a lovak orsóférgességének az orvoslására használatos szénkéneg, széntetrachlorid, perchloraethylen, az arzén- és antimonvegyületektől Maksic D. és Beck E. (D. T. W. 57. 348. 1950.) szerint legfeljebb 70%-os eredmény várható. Mindezek a szerek korántsem közömbösek a gazdaállat szervezetére, nem ritka az általuk előidézett gyomor- és bélhurut, ritkábban gyulladás, továbbá májelfajulás, amely legyengült, lesoványodott és fiatal állatok elhullásával is végződhet. Nagyjából hasonló a helyzet a nálunk gyakrabban használatos mustárszesz-tartalmú Gastinmal és a széntetraohlorid- tartalmú Vermitan-nal. Bőséges irodalmi adat áll rendelkezésre a chenopodium-olaj toxikus tulajdonságáról is (Manninger-Mócsy: Belgyógyászat II. kötet, Budapest, 1951., Fröhner E.-Völker R.: Lehrbuch der Toxikologie für Tierärzte, Stuttgart, 1950.). Ez utóbbinak nem kis hátránya az is, hogy külföldről kellene behoznunk. Kutyák orsóférgességének a gyógykezelésére egy-két kivétellel ugyancsak a fenti szerek használatosak; hatásosságukról, toxitasukról ebben az esetben is ugyanazt mondhatjuk. Jóllehet a kutyák átmosással is megszabadíthatók az orsóférgektől, e művelet mégis csak nehézkesebb, mint egy gyógyszerbeadás, (különösein, ha több állatról van szó és egészen fiatal kölyökkutyák esetében nem is egészen veszélytelen. Vissza