Lovaskocsik és szekerek

Előszó

Részlet a könyvből:
"Már gyermekkoromban érdekeltek-vonzottak a szekerek-kocsik. Házunk és portánk Mátészalkán a Gróf Vay utca végén volt, ahol a mezőre, a Vay-tagba, a Nagy szőlőbe igyekvő gyalogos, vagy szekeres gazdák, napszámosok, kocsisok, tanyasi emberek jövése-menése jelentette a nyüzsgést, a látványt. Mi pulyák, a Bakosék háza előtti lócára ültünk, vagy a házak elé ültetett fák alá telepedtünk - povedálni -, ahogy Gyula barátom apja hajtogatta gyakorta, mivel a házak körül sok hasznunkat nem igen vették. Kölykök, pulyák voltunk elegen. Az Antal fiúk - Béla és Jóska - apjuk kerülő volt a Vay-tagban, a Böjtös lányok - Ica meg Erzsike - a nagyobb Varga fiúk, az utca legszebb lánya Bakos Anci, akibe mindnyájan szerelmesek voltunk, hogy csak néhányat említsek ...
Ha a kisebbeket is ide számítanám, Böjtös Janit, aki ma Amerikában híres kandalló-építő mester, vagy Bakos Zolit - köztünk a legjobb eszűt - bizony voltunk egy kasfarral...
A kora nyári délelőttökön „prédára" lestünk, vártuk a „város" felől érkező szekereket. Ferenczi bácsi szekerét mindig nyáladzó, nedves orrú ökrök húzták lassú méltósággal. A görbe-nyakú Csizmadia a Nagyvégről peckesen ült szekere ülésdeszkáján, miközben tengernád nyelű ostorával meg-megcsapott bennünket, ha a hátsó saroglyára akartunk kapaszkodni. Az öreg Varga Zsiga bácsi alatt nyikorgott volna kis homoki futószekere, ha ráül, mivel hatalmas termetű lévén, nyomott vagy 130 kilót, pedig nem volt kövér, csak hatalmas. Beszélték, olyan erejű volt, hogy a világháborúban az ágyút amikor kotykába került egyedül emelte ki, hogy a lovak tovább tudják húzni." Vissza