Lovasok opál mezőkön

Fülszöveg

Sinka István (1897-1969) költészetét mind ez idáig csak töredékesen ismeri irodalmi köztudatunk. Kétségkívül kissé elhanyagolt, kellőképpen nem méltányolt költője ő a XX. századi irodalmunknak, s ezen belül is a népi írók mozgalának. Az elmúlt húsz év során megjelent ugyan két válogatott kötete, de terjedelme miatt egyik sem tudta bemutatni, összegyűjteni mindama vereit, melyek költői életművének elismerésre méltó darabjai.
Kormos István a legutóbbi válogatás közreadásakor így jellemezte érdemeit: "...verseiben egy olyan réteg ármalik be költészetünkbe, jóformán a föld adól, amelyről Sinka előtt senkinek nem volt szava. Az ő pusztai emberei bivalyosok, hajcsárok, juhászok, summások, s nem idilli zsánerképeket hoznak magukkal, mint még Petőfi alakjai is: keserű szavakkal, kisemmizett fekete sorsukkal jönnek, akik téli harmaton fekvő éhes társukat szemelték ki szószólónak maguk közül. Az ő nevükben lázad, panaszkodik, vádol Sinka, bár sötét hangjában leginkább a panasz motiválódik, mág ha híres kötetének a Vád címet is adta. Fekete énekek láncából fonódik műve, s ha pusztai örömtüzeket is gyújt néhanap, örömtüzének keserű kórófüstszaga van." Majd így összegezte benyomásait: "Kezdeti költészete, a Vád-ig bezárólag, tudósítás a föld alatti Biharból, keserves paraszt-orpheuszi hangokon; muzsikáló szerszáma soha nem lant, hanem a mélyen zengő bandura. ezután - bizonytalan világnézeti tántorgásaiban - önmaga ismétléseibe látszik fulladni, majd öregkorában, magával s a világgal megbékélve hangzanak föl újra napragyogású versei, például az Éna-dalok-ban, teremtéshimusztaiban, a Szigetek könyvé-ben, fölfögva s továbbítva a megváltozott világ fényszikrás pillanatait."
Mostani válogatásunk, számos művet első ízben közreadva, az előzőeknél gazdagabb, teljesebb. Lapjain nyomon követhetjük Sinka költői kibontakozását, fejlődését és változásait, indulásátől háláláig. A korai himnuszok, a nincstelen szegények sorsát panaszló balladák, a kiáltó társadalmi ellentéteket föltáró, lazító versek éppúgy helyet kaptak benne, mint a háború utáni évek lelkesedéseit, gondjait és megpróbáltatásait megfogalmazó vagy az öregkor örömeit és fájdalmait sajgó nosztalgiával megszólaltató alkotások. Ez utóbbiak, s köztük a három utolsó ciklus darabjai, megkülönböztetett ifgyelmet érdemelnek: úgy véljük, bennük rögzítette gyötrelmes és ellentmondásos életének emberi, költői tapaztalatait a legérettebben és a legfelelősségteljesebben Sinka István. Vissza