Lőwy Árpád válogatott művei

Fülszöveg

Pajzán? Obszcén? Pornográf? Disznó? Erotikus? Ki-ki döntse el maga!

Egy különös személyiség, a magyar irodalom ellentmondásos figurája szólal meg a lapokon, aki egyszerre volt kiváló tudós, a Nemzeti Múzeum érem- és régiségtárának nemzetközileg elismert igazgatója, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, több tucat kiváló szaktudományos monográfia és cikk szerzője, vándorpoéta, aki hatalmas sikerrel járta be a békebeli monarchia városait ezernél több felolvasó estjével, magánéletében körülrajongott nagyapa, aki mindennapjait iszonyú lelki kínok között tengődte végig. Írásainak eddigi legteljesebb válogatása - néhány kivétellel - összes fellelhető versét tartalmazza, a neki ajánlott költeményeket, valamint irodalmunk legmerészebb és legszellemesebb erotikus anekdótagyűjteményét, a "Karbunkulus"-t.
A collégiumi deákok gátlástalan szókimondásával, a jovális, pipázgató öregurak éleslátásával, moralizáló filozófusok bölcs humorával, vagabund énekesek életvidám-keserű szatírájával mondta el véleményét a csalfa színésznőkről, kacér utcalányokról, bugyuta politikusokról, ügürü-füttyösökről, köpönyegforgató életművészekről, dörzsölt parasztmenyecskékről, impotens tudóstársakról, bamba férjekről, nagyképű sznobokról, farkincáló legényekről, alfarhang-bajnokokról, telhetetlen királykisasszonyokról, diplomata kurafikról és írástudatlan, de méretes tehetségű közhuszárokról, kíváncsiskodó asszonykákról, kijátszott kucséberekről, agyafurt krajzelorosokról. Nem kímélt oláht, svábot, cigányt, rácot, tótot, zsidót, szerbet, örményt, muszkát - de főképpen nem saját imádott, szeretett és rajongott fajtáját. Kíméletlen őszinteséggel mondja el véleményét mindenről és mindenkiről - és mégis, a békeévek boldog aranykorát idézi az életmű, amikor még tudtak nevetni egymáson és egymásért.

Dr. Urbán László Vissza