Amerikai életutam

Fülszöveg

Ludányi András (Szikszó, 1940) amerikai magyar politológus, szociológus, történész, egyetemi tanár. 1945-ben családjával Ausztriába, majd később az Egyesült Államokba menekült. Virginiában, majd New York City-ben élt, egyetemi tanulmányait az Elmhurst Egyetemen és a Louisianai Állami Egyetemen végezte. 1968 és 2008 között az Ohio Északi Egyetem tanára volt. A Magyar Baráti Közösség, a Magyar Amerikai Koalíció és az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete alapító tagja, az amerikai magyar közélet aktív szervezője és résztvevője. Jelenleg Budapesten és Adában (Ohio) él.
„Ludányi András visszaemlékezése egyedülállóan széleskörű áttekintést nyújt az amerikai magyar emigráció életéről a második világhiáborútól napjainkig terjedően mindezeken túlmenően, személyes reflexióin keresztül ritka értékes adalék az amerikai bel- és külpolitika, az amerikai-magyar kapcsolatok megértéséhez is. Az USA politikájának értékelése sosem volt könnyű feladat, de különösen nem az napjainkban. Ludányi mégis... Tovább

Fülszöveg

Ludányi András (Szikszó, 1940) amerikai magyar politológus, szociológus, történész, egyetemi tanár. 1945-ben családjával Ausztriába, majd később az Egyesült Államokba menekült. Virginiában, majd New York City-ben élt, egyetemi tanulmányait az Elmhurst Egyetemen és a Louisianai Állami Egyetemen végezte. 1968 és 2008 között az Ohio Északi Egyetem tanára volt. A Magyar Baráti Közösség, a Magyar Amerikai Koalíció és az Amerikai Magyar Tanárok Egyesülete alapító tagja, az amerikai magyar közélet aktív szervezője és résztvevője. Jelenleg Budapesten és Adában (Ohio) él.
„Ludányi András visszaemlékezése egyedülállóan széleskörű áttekintést nyújt az amerikai magyar emigráció életéről a második világhiáborútól napjainkig terjedően mindezeken túlmenően, személyes reflexióin keresztül ritka értékes adalék az amerikai bel- és külpolitika, az amerikai-magyar kapcsolatok megértéséhez is. Az USA politikájának értékelése sosem volt könnyű feladat, de különösen nem az napjainkban. Ludányi mégis vállalkozik erre, ráadásul önkritikus módon, saját tévedéseit és csalódásait sem hallgatva el. Különlegesség, hogy ennek köszönhetően egyszerre szembesülünk egy lojális amerikai állampolgár elemző alapállásával és egy kívülálló, a nyugati értékek mellett elkötelezett, felelős magyar ember aggodalommal párosuló kritikai megközelítésével
Nehéz eldönteni, hogy e kötet az amerikai, a magyarországi vagy az amerikai magyar közönség érdeklődését fogja jobban felkelteni Abban azonban biztos vagyok, hogy jól fogja szolgálni az ame-rikai-magyar kapcsolatok megértésének és elmélyítésének ügyét. Sőt azok is élvezettel fogják forgatni, akik pusztán egy irodalmi csemegére vágynak, mert a könnyed stílusban hömpölygő gondolatok sokszor fognak mosolyt csalni az olvasó arcára."
Németh Zsolt
- Ezek mire kellettek? - kérdezte az egyik rendőr a zsebkésemre és a zsilettpengémre mutatva.
- Ezekkel az eszközökkel akartam eltávolítani a szovjet zászlót!
- Hogyan jutottál fel a tetőre, és miért?
A tetőre feljutni könnyű volt, egyszerűen vettem egy jegyet a földszinten felállított szovjet kiállításra Amikor elkezdték kifelé terelni az embereket a teremből, én elbújtam az egyik kiállítási panel mögé, amíg minden elcsendesedett és a bejáratot bezárták. Akkor aztán a hátsó ajtóhoz mentem, ahol az alkalmazottakat láttam ki-be járni, és ott megkerestem a tetőre vezető lépcsőt.
A második kérdésre nehezebb volt választ adni! A rövid válasz az lett volna, hogy magyar vagyok, és csupán három évvel ezelőtt azok, akik most ezt a kiállítást rendezték, lemészárolták a népemet Budapest utcáin. Igazán azt szerettem volna, hogy tudják, nem mindenki felejtette el brutalitásukat. Vissza