Ősmagyar csillagismei közlemény

Előszó

Részlet a könyvből:

TEJKÖR, HADAKUTA, HIRING, PHAETHON, ERIDANOS, SELLŐ

A közönség élénk üdvözletét, melylyel egyik akadémiai előadásomban fölemlített ős víztündérünk, a feledésből elővont SELLŐ találkozott, még becsesbbé tevék előttem irodalmunk tiszteletre méltó bajnokinak a haza különböző vidékeiről hozzám intézett serkentő levelei, melyek egyhangúlag hívnak fel, hitregészetünk körüli nyomozásaim eredményének, különösen az ősmagyar csillagisme érdekes alkotmányának mielébbi közrebocsátására. Érzem, hogy e téreni huzamosb vizsgálódásaim által szerzett előnyöm csak súlyosbítja hazafiúi kötelességemet: nem lennem halogatónak - tekintve az emberi élet tünékeny voltát is - összegyűjtött tapasztalataim közlésében; kivált miután patriarchai viszonyaink romjai között a népies hagyományok itt-ott még fenlevő töredékei mindinkább feledésre dőlnek, s félő, netán pár nemzedék sírba szálltával vég enyészetre alkonyúljanak. Mi lehetne magamnak is égőbb vágyam, mint ápolva látni minden áron s ápolni csekély erőimmel is nemzeti öntudalmunkat, melynek hanyatlásra hajoltán éjeim virasztása közben olykor fájdalmas előérzetes remegés kapja meg lelkemet; ápolni azt többek közt egy az értelmiség terén sem dicstelen múltkornak visszaidézésével: feltámasztván az ősapákat szellemi létökben, előtüntetvén a képzet- és eszmekört, melyben ők századokon túl éltek, leheltek - s föltárván arany kapuit a tündérhonnak, a regék tündérhonának, melyben hajdan e népfaj nemesebb ábrándjai mozogtak, ízlése, szépműérzete, teremtő képzelődése nyilatkozott, épített és alkotott. Vissza