Mattia Pascal két élete I-II.

Előszó

Részlet a könyvből:
"Nem sok dolgot tudok a világon s biztosan talán csak egyet: hogy Mattia Pascalnak hívnak. Ezzel a tudásommal élek is. Valahányszor valamelyik barátom vagy ismerősöm úgy tesz, mintha elvesztette volna a józan eszét s tanácsért vagy segítségért folyamodik hozzám, vállat vonok, félig behúnyom a szememet s azt felelem neki:
- Mattia Pascalnak hívnak.
- Köszönöm, drágám. Ezt úgyis tudom.
- S oly könnyen veszed?
Hogy az igazat megmondjam, én is könnyen vettem. De akkor még nem tudtam, mit jelent az, ha valaki még ezt sem tudja, ha - szükség esetén - nem tudja azt mondani, mint ahogy azelőtt mondta: - Mattia pascalnak hívnak.
Vannak bizonyára, akik részvéttel lesznek irányomban (nem kerül pénzbe), ha elképzelik egy szerencsétlen ember érzelmeit, amikor hirtelen fölfedezi, hogy ... hát igen, fölfedezi, hogy: se apja, se anyja, s hogy nem tudja, hogy élt-e egyáltalán s hogy hogy élt; s nyilván fel is fog háborodni (még kevesebbe kerül) a világ romlottságán, a szomorú időkön, amelyek egy szegény ártatlan embert annyi bajba rántanak!
Hát ahogy kedve tartja! Mindenesetre kötelességem figyelmeztetni, hogy nem erről van szó. ha akarnám, egy genealógiai táblázatban kimutathatnám családi származásomat s bebizonyíthatnám, hogy nemcsak apámat s anyámat ismertem, de minden ősömet is s egész életüket, hosszú időkre visszamenőleg, s ismertem minden tettüket, akár dicsőek, akár szégyenteljesek voltak." Vissza