Öregek és fiatalok

Előszó

Részlet a műből:

Egész éjtszaka szakadatlanul ömlött az eső, járhatatlanná téve a kanyargó széles utat, amely ügyesen simult a hullámos talajhoz, mintegy keresve az enyhébb lejtőket, kevésbbé éles meredekeket. Így eső után látszott csak igazán, mennyire elhanyagolták, szinte megvetették az út építőjének alkotását, amelynek az volt a rendeltetése, hogy fordulóival, kőkorlátjaival, támasztó pilléreivel megkönnyítse a járást-kelést a hegyes-völgyes vidéken. A pilléreket ledöntögette az idő, a kőkorlátokat maguk az emberek, hogy a meredek hegyoldalba taposott ösvényekkel megrövidítsék az unalmasan kanyargó utat. A szürke hajnalon még egyre szitált az eső, a zivataros éjtszaka lucskos sötétjéből lassan, kedvtelenül bujt elő a szomorú tájék, a hegytetőn gubbasztó város felől süvítő szélroham végigsepert a hegyoldalon, a dombokon, völgyeken, a szerteheverő elfeketült szalmakévéken, felborzolta a zavaros, haragos tengert; mintha az ég engesztelhetetlen haragja küldene esőt-vihart a kietlen szicíliai partvidékre, ahol az ősrégi Girgenti egykori dicsőségének szánalmas romjain éli hangtalan, eseménytelen, kábultan üres, feneketlenül nyomorúságos életét.
Az indiai füge-, agáve-, kökénybokrok alkotta élősövényt, a repedezett falkerítést csak nagyritkán szakítja meg egy-egy roskatag kőoszlop, mely alig-alig tartja az össze-vissza görbült, rozsdás vaskaput... Vissza