A Mavarttól a Volánbuszig

Előszó

Korunk nagy vívmánya, áldása és átka, nélkülözhetetlen kincse és sokak által elkeseredetten ostorozott veszedelme a modern közlekedés. Nem élhetünk nélküle, hiszen napjainkban talán benne testesül meg leginkább a felgyorsult idő ritmusa. Ha képes magazinok vagy hajdani filmhíradók archívumokból előkerült utcaképeit nézzük, mosolygunk a lóvasút láttán, derültséget fakaszt az omnibusz, arról nem is beszélve, micsoda vállalkozás lehetett váltott lovakkal közlekedő postakocsin utazni az ország egyik részéből a másikba. De még ha az első világháború idején közlekedő, konstrukciójában már a maira emlékeztető autóbuszokat nézzük is, amint a nehézkes lovas kocsik között pöfékelve kanyarognak a budapesti Aréna út, az Andrássy út és a Vilmos császár út között, vagy a másik skatulyaszerű építményt, az „Állatkertbe" feliratú járat gépét vizsgáljuk, különös, számunkra már csaknem elképzelhetetlen a látvány. Arra kell gondolnunk, hogy a hatalmas, csupa ablak és fény, kényelmes berendezésű, jól szellőző, fűthető autóbuszok nélkül - amelyek rövid néhány óra alatt az ország legtávolabbi pontjára visznek bennünket - ma már elképzelhetetlen lenne a sok-sok gazdasági, műszaki, kulturális, egészségügyi és egyéb feladat ellátása. Egy súlyos beteg vagy szülő asszony kórházba szállítása, segítségnyújtás a hegyi falvakban, elszórt tanyákon élő embereknek egykor roppant erőfeszítéseket igénylő vállalkozásnak számított: a lovas kocsi tengelyig süppedt a sárba, később a gyenge motorok is reménytelenül birkóztak a meredek kapaszkodókkal. Sokat beszélünk mostanában zajártalmakról, idegeket tépő, zsúfolt, bonyolult forgalomról, közlekedési veszélyekről, s közben elismeréssel, hálával kell gondolnunk azokra a tudósokra, szakemberekre, akik legyőzték a kilométerek ezreit, megrövidítették az időt, közelebb hozták egymáshoz a földrajzi távolságokat. Néhány évtizede még megszokott volt, hogy az idős, falusi ember, élete során nem jutott túl szülőhelye határán. Ma az ilyesmi már anakronizmus, újságszenzáció, hiszen a legidősebb nénike is természetes mozdulattal ül gépkocsiba, elfoglalja helyét a távolsági buszon, megy a városba vásárolni, rokonait látogatni. Budapesten a Volánbusz Engels téri állomásáról a napnak szinte minden órájában indulnak autóbuszok az ország különböző részeibe. Ahogy mondani szokták, a szélrózsa minden irányába. Ugyanez történik a Széna téren, a Bulcsú utcában, a Kosztolányi Dezső téren és másutt. Az ország gyáraiban sok tízezer ember dolgozik, aki lakásától a munkahelyéig és munkából haza napról napra sok kilométert utazik autóbuszon. Az autóbusz-közlekedést elsősorban rugalmassága - kis forgalmi egységei, időbeli és térbeli kötetlensége - teszi alkalmassá a városok és községek gyorsan növekvő személyforgalmának lebonyolítására. Fejlesztése különösen azokon a területeken nélkülözhetetlen, ahol a vasút, a maga kötöttpályás, merev hálózatával nem tudja kellőképpen kielégíteni az egyre fokozódó szükségleteket. Nem véletlen, hogy a közelmúltban új járatok indultak olyan vidékeken is, ahol korábban a vasút bonyolította le a személyszállítást. A negyedik ötéves terv időszakában is újabb területeken vezetik be a régi vasúti szállítás helyett az autóbuszközlekedést. A Volánbusz is jól példázza az autóbuszforgalom dinamikus fejlődését. Bár működési területe - a távolsági járatok mellett - Pest megyére terjed ki, ennek ellenére jóval nagyobb autóbuszparkkal rendelkezik, mint a régi, országos hatáskörű Mávaut Autóbuszközlekedési Nemzeti Vállalat. A mi vállalatunk fejlődésén is kimutatható, hogy az utóbbi években a távolsági autóbuszközlekedés jelentős szerepet vívott ki magának nemcsak az ország határain belül, hanem a külföldre irányuló személyforgalomban is. Ha ma örömmel és büszkeséggel beszélünk arról, hogy munkás- és parasztszülők gyermekeinek ezrei jutnak el a középiskolákba, érettségiznek, s közülük mind többen egyetemi képzettséget szereznek, diplomások lesznek, ehhez a közlekedési viszonyok, az autóbuszpark fejlődése is hozzásegíti őket, hiszen fiatalok tízezreit szállítják naponta az autóbuszok falvakból, tanyákról a közelebbi és távolabbi városokba, tanulásuk színhelyére. Vissza