Terjeszkedés vagy ésszerű városfejlődés?

Előszó

A kilencvenes évek változásai, a piacgazdaságra való áttérés, a jövedelmek differenciálódása, egy jól kereső, fizetőképes társadalmi réteg megjelenése, valamint a gépkocsiállomány növekedése a városok fejlődésében is éreztette a hatását. Ez a hatás Budapest esetében volt a leglátványosabb, de a nagyobb vidéki városok fejlődése is Budapestéhez hasonló mintát követett..
A fejlődés egyik jellegzetessége a városi lakosságnak a zöldövezetekbe való kitelepedése. Ez a kitelepedés a kilencvenes években felgyorsult. 1990 és 2000 között a főváros lakossága több mint kétszázezer fővel csökkent, miközben az agglomerációs övezeté 74 ezerrel nőtt. A budapesti lakosok számát nemcsak az agglomerációs zöldövezetbe való kiköltözők apasztották. A budapestiek számát a népesség természetes fogyása is apasztotta, s sokan voltak azok is, akiket a várostól messzebb fekvő községek alacsonyabb létfenntartási költségei vonzottak az agglomeráció távolabbi községeibe vagy tovább, az agglomeráción túl fekvő községekbe. A Budapest és Pest megye közötti állandó vándorlás 1990-1994 között évente még csak néhány ezerrel apasztotta a főváros lakosainak a számát, 1994-től kezdve azonban évente már több mint 10 ezer, 1999-ben már több mint 15 ezerrel többen költöztek Budapestről Pest megyébe, mint Pest megyéből Budapestre. A népesség fogyását azonban alapvetően a zöldövezet vonzása okozta, amit az is mutat, hogy míg a fővárosban 1990 és 2000 között a lakásállomány mindössze 3,8%-kal bővült, addig az agglomerációban ugyanebben az időszakban a növekedés 14%-os volt. A város határán kívül szaporodtak a raktárak, a bevásárlóközpontok is, s mind több vállalkozás telepedett le az agglomerációs övezetben. Bár építkezések, épületfenntartási és tatarozási munkálatok a város belső kerületeiben is folytak, szembetűnő egyes belső lakónegyedek és ipari területek pusztulása is. A gazdaság élénkülésével, a lakásépítéshez nyújtott támogatások körének kiszélesedésével e folyamat folytatódására lehet számítani. Vissza