Lukács György és a művelődéspolitika

Előszó

Emlékülésünk mindenekelőtt a lukácsi életműnek szóló tiszteletadás.
Hazánk XX. századi története számos kiváló gondolkodót adott a tudomány és a művészetek számára, s nem kevesen vannak, akik az egyetemes kultúrát alapvető eredményekkel gazdagították. Marxisták számára Lukács György különös helyet foglal el közöttük, hiszen mind ez ideig ő az egyetlen marxista filozófus, akit napjaink egyik legnagyobb hatású gondolkodójának tekintenek.
A filozófiai életműnek szóló tisztelgés természetesen nem követheti az egyházi liturgia algoritmusát. Tudósra és marxistára emlékszünk ma, s a mozgalmunk problémáira reflektáló elmélet tanulságai alapján úgy vélem, hogy a marxizmust alkotóan gazdagító tudós életműve elvileg nem lehet lineárisan csak felfelé ívelő, szükségszerűen tartalmaznia kell ellentmondásokat, az életmű szempontjából nem konzisztens mozzanatokat.
Legkevésbé Lukács lenne méltó, ha emlékülésünkről a tisztelet és a nagyrabecsülés mellől hiányozna a tudományra jellemző kritikai aspektus.
A lukácsi életút főbb állomásai számunkra ismertek. Ennek egyik nagyon fontos politikai relevanciája, elméleti, s nyomban hozzáteszem mély emberi tanulsága az, hogy a marxizmus elsajátítása - függetlenül attól, hogy ez érzelmi vagy intellektuális mozzanatok dominanciája által motivált -, szükségképpen heroikus szellemi erőfeszítést és emberi tartást igényel. De van egy másik - különösen napjainknak szóló tanulság is: bárhonnan is érkezzünk, az előzőnél sokkal nagyobb, időnként fájdalmas szellemi és ezen belül morális erőfeszítést jelent marxistaként ellentmondásos világunkban helytállni. És megkockáztatom kijelenteni: aki mindezt még nem érte meg, az vagy még nem vált marxistává, vagy sohasem válik azzá. Vissza