Előszó
A modern ipari proletariátus fő bázisát képező, városba kerülő paraszti rétegek a XVIII-XIX. században már nem vitték magukkal egykori falusi vetélkedő játékaikat. Az egészen sajátos struktúrát és elzárkózottságot őrző skót, izlandi, bretagne-i, baszk, svájci, balkáni, kaukázusi és skandináv vidékek kivételével jó, népi játékszokások is - éppen a falvak középkori arculatának és funkciójának megváltozásával - mind többet veszítettek jelentőségükből. Ez a folyamat korántsem zárta ki azt, hogy a napjainkig angol eredetűnek tartott sportágak mozgásanyaguk zömét ne éppen a népi játékok, különféle vetélkedések és erőpróbák motívumaiból merítsék. Sokszor még azt sem, hogy az egykori rituális szokások magva ne őrződjék meg szabályaikban. Ugyanakkor az is tény, hogy az úgynevezett modern testkultúra elemeit két- vagy három generációváltás után - a proletariátus mint osztály, legnagyobbrészt a polgársága vagy az arisztokrácia egyleteinek "korszerűsítő műhelyeiből" kapta vissza és tette főágává.
A munkások testkultúra iránti ösztönös érdeklődése egyidős osztállyá fejlődésük folyamatával. A fizikai degradáció meghatározó tendenciái ellenére a közismert svájci, német és angol források mellett ezt számos hazai adalék is igazolja. Például Kossuth Lajos Pesti Hírlapja már 1841-ben arról tudósít, hogy a pesti és budai kézművesek május elsejét kirándulással, vetélkedéssel és mást szabadban űzött, szórakozással ünnepelték. A Munkások Újsága 1868 nyarán egy, a debreceni Nagyerdőben rendezendő tornabemutatóval és táncmulatsággal egybekötött rendezvényre hívta fel a figyelmet. Redlinger Adolf - a. TTE első elnöke - írta visszaemlékezésében, hogy a "nyomdászok már 1860. július 24-én tartott első János-napjukat is egy visegrádi kirándulással ünnepelték, ahol a heverészés és beszélgetés mellett játékok és virtuskodások is napirenden voltak." Redlinger a munkásturisztika hazai hagyományait a valcolással hozta kapcsolatba. /Ugyanezt erősítette meg Barabás Jenő a sportszerű birkózást illetően./ " A turisztikával kapcsolatos társas kirándulások és mulatság-ok keretén belül rendezett póznamászó, cigánykerék, kézenálló vetélkedők, kötélhúzás, díjteke, labdázás, kalapácsütő erőpróbák, birkózások, alkalmi futó- és kerékpárversengések élményszerűvé tették az összejöveteleket már abban az időben, amikor a turistaság igazi értéke önmagában még nem ragadta magával a munkásságot" - írta Redlinger a továbbiakban.
A korabeli engedélykérésekből, rendőrségi megfigyelésekből és sajtóhírekből a visszaemlékezéseken túlmenően is egyértelműen állapítható meg, hogy az 1880/90-es évek ilyen irányú rendezvényei heterogén jellegük mellett a munkásmozgalom szervezeti és politikai erősítését szolgálták. Erre utal többek között az is, hogy a bevételeket a munkásegyletek adókiegyenlítésére, a Népszava támogat ás ara, agitációs alapra, a sztrájkolok felsegélyezésére és a szakegyleti pénztárak javára fordították. Az iparosok, mesterlegények és tanoncok erő és ügyesség iránti érdeklődését és érzékét korszak legelterjedtebb sportlapja, a Herkules is többször szóvá tette. Füredi Gyula 1891-ben beadványban fordult a Nemzeti Torna Egylethez /NTE/f amelyben helytelenítette azokat a törekvéseket, melyek a népünnepélyeken kívánták az iparosokat és a munkásokat "megtornáztatni".
Vissza 
