Előszó
Győry Eszter festményei optimizmust és örömet sugároznak. Központi témája: túllépni a létezés fájdalmán és a rettegésen. Művészetének megkapó vonása és maradandó értéke a modorosság és az ügyeskedés teljes hiánya. Elsődleges gondja nem az optikai hűség, hanem a különböző elemek átlényegítése. Mindent átfogó metafizikai megjelenítés, melynek célja: kitölteni az ürességet, megszüntetni az elszigeteltséget ember és ember, ember és Isten között. Enyhíteni az elveszett paradicsom miatti fájdalmat.
Képzeletének csapongásait híven tükrözik festményei. Egyes képes csak apró részletei annak a kutatásnak, amely az ember belső világának titkait és misztériumait láthatóvá teszi. Festményei a láthatatlan látomásai, s olyan burjánzóan sűrűek, hogy többszörös "képolvasást" igényelnek a nézőtől. Ezekben a csalókán nyugodt képekben ezernyi képzeletbeli állatot és szörnyet fedez fel a néző. Erdei lényeket, halakat, madarakat, emberi arcokat, formákat, angyalokat. Egy tipikus Győry-festmény telve van látomásokkal és mégis valóságérzetet kelt, mint egy megszakított álomkép. Ahogy a helyünket keressük a nyugtalanító világban, felfedezzük a zavaró és alattomos veszélyeket. Egyrészt állandó változás, másrészt örökös lerögzítettség. Az Erosz kontra Thanatosz ősi dilemmájával nézünk szembe.
Vissza 
