Lumiére árnyékában (dedikált példány)

Fülszöveg

Nem erre a pályára készültem. Sőt, ha valaki ifjúkoromban megjósolja, hogy egykor filmkritikusként keresem a kenyerem, alighanem megmosolyogtam volna. Mint annyi magyar tollforgató, én is öltői hivatásról álmodoztam kamaszkoromban, és ebbeli ambícióim sodortak - látszólag véletlenül - a film közelébe. Húszesztendős ifjú titánként vittem el verseimet a Szovjetunióból éppen akkortájt visszatért Balázs Bélához, akiről sok mindent tudtam már, csak egyet nem: hogy "mellékesen" a filmelmélet egyik legjelentősebb úttörője. A filmhez való közeledésemnek az első lökést a vele való beszélgetések adták meg.
Az első film pedig, amely megsejtette velem, hogy jóval többről és másról van szó, mint lefényképezett irodalomról, színházról vagy múló időtöltésről: Marcel Carné A szerelmek városa című alkotása volt. Máig is megőriztem kedves filmemlékeim között, noha azóta mélyebb, megrendítőbb élményekben is volt részem, azt mégse felejthetem, hogy a film sajátos lehetőségeire ez a költői filmalkotás nyitotta fel a szemem, s Balázs Béla szavainak gyakorlati igazolását először ez nyújtotta számomra.
De éppen e gyűjteményes kötet a bizonyíték rá, hogy bár hellyel-közzel kirándultam más országok kinematográfiájába is, érdeklődésem középpontjában mindvégig a magyar film állott. Filmkritikusi gyakorlatom, "ars poeticám" a magyar film szolgálatában alakult ki. De ezen túlmenően - s ez érdekesebb lehet az olvasó számára - az elmúlt tíz-egynéhány esztendő alatt írott tanulmányaim, kritikáim talán némi kultúrhistóriai adalékkal is szolgálhatnak a magyar film útja, története iránt érdeklődők számára. Vissza