Luther vagy Loyola?

Előszó

Sokáig gondolkodtam, hogy ne adjam-e ki ezen munkámat névtelenül. Nem azért, mintha személyemet illetőleg féltem volna a következményektől. Gondoltam, hogy nevemet elrejtve, a kritikusok nem személyemet, hanem munkámat fogják támadni. De azután másként határoztam. Egész életemben, veszedelmes és nyugodt időkben egyaránt, mindig nevem alatt irtam könyveket és füzeteket. Isten csodálatos kegyelmét tapasztaltam, amikor más téren is a "sokak" nézetével szembeszálltam, használni akarva a köznek s ezért lenézést, megalázást, rágalmat voltam kénytelen elszenvedni napok, hónapok, éveken keresztül s még sem pusztultam el. Most mikor már az emberi életkor véghatárához közeledem, nincs okom eddigi elveimet feladni, vagy megtagadni.
Luther vagy Loyola? Miért választottam e cimet? Mert e két név legjobban fejezi ki a megújult nagy világnézeti harcot. A modernizmus leverésével már a világháború előtt megkezdődött az a harc, mely Loyola és tanítványainak mindig főcélját képezi: az ellenreformáció. Pápai bullákban, püspöki körlevelekben, egy nagyon is termékeny ultramontán irodalomban, úgy állítják oda a protestantizmust, mint a tekintély lerombolóját, mint minden rossz forrását. A cél, a jezsuitizmus vezetése alatt, döntő csapást mérni a protestantizmusra. Ez a mozgalom az egész világra kiterjed s én ultramontán hő hullámnak nevezem.
Legerősebb e hullám Magyarországon, mert jelenleg itt van a leggazdagabb kath. klérus és a leggazdagabb hithű arisztokrácia. Budapest van hivatva némely ultramontán rajongó szerint pótolni az ellenreformáció terén a 17-ik századbeli Bécset, várva egy új II. Ferdinánd megjelenését.
Nem mondom, mint az ultramontán írók hangoztatni szokták, hogy én a protestantizmus és jezsuitizmus között a megértést keresem, mert Luther és Loyola között lehetetlen a megértés. De ez nem jelenti azt, mintha célom a felekezeti gyűlölködés felkeltése volna. Munkám célja, hogy protestáns olvasóközönségünk alaposan megismerje a mozgalmat, legyen erős protestáns meggyőződésében és védje meg az apák örökségét minden jezsuita támadással szemben.
A felekezeti harc folyik egész Európában. Jóhiszemű emberek behúnyhatják az előtt szemüket. De a ki szeret mélyebben nézni, az látja e szerencsétlen harcot minden téren. Mi protestánsok nem kezdtük el e harcot, tehát önvédelmünk minden téren és mindig tisztességes eszközökkel jogos és igazságos. Mi becsületes békére mindig készek vagyunk, különösen, akik oly korban éltük át gyermek és ifju korunkat, amikor legalább Magyarországon hírből sem ösmertük azt az elfogultságot és gyűlölködést, melyet napjainkban mindenfelé látunk.
A protestáns önvédelmi harchoz szerény eszközt akarok nyujtani e könyv által is, azon meggyőződéssel, hogy e nehéz időben mindenki köteles a neki nyújtott lelkiajándékok mértékéhez képest védelmezni az apák drága örökségét és a mi lelki kincsünket.
Békéscsabán, 1928. január 12.

Dr. Szeberényi Lajos Zs.
ev. esperes Vissza