Előszó
Egy idős, szerető házaspárról szól az ének:
úgy szerették egymást, hogy boldogtalanul éltek,
mert tudták, hogy egyikük földi életének
kétszer lesz vége; először akkor, ha elérnek
a másikjuk...
Tovább
Előszó
Egy idős, szerető házaspárról szól az ének:
úgy szerették egymást, hogy boldogtalanul éltek,
mert tudták, hogy egyikük földi életének
kétszer lesz vége; először akkor, ha elérnek
a másikjuk halálának percéig. Ezért
boldogtalanul morzsolták napjaikat. Kezét
a férfi rátette az asszony ráncos kezére,
és mint a parlamentben a kormánypárt vezére,
a másik kezével a jövőbe mutatott, majd
elhadart egy imát, s mint kit belső mutató hajt -
miközben mindenki sikoltozott -, rávetette
szemét a feleségére, mikor levetette
hatalmas szárnyait a gép, s zuhant velük a kék
tenger felé. A két ember becsukta a szemét.
S mint a magyar mesékben,
vége úgy van a dalnak,
hogy ezután boldogan éltek,
míg meg nem haltak.
Szentpéteri Nagy Richard: Repülés
Vissza