I. J. Repin

Előszó

Ilja Jefimovics Repin az orosz művészeti haladó hagyományok egyik legnagyobb, eszmei mondanivalóban és festőiségben igen gazdag művésze, Munkácsy Mihálylyal egy évben, 1844-ben a Harkov melletti Csugujevben született. Pályafutása tipikus művész-sors a kapitalizálódó cárizmus idején. Apja hányt-vetett életű kozák katona-telepes, anyja pedig jobbágy feltételek mellett kényszerül dolgozni. "Nálunk szomorú volt az élet - írja Repin gyermekkoráról emlékezve - gyakran szerettem volna enni, nagyon finom ízű volt a fekete kenyér a durva szürke sóval, de abból is csak keveset adtak." Szülei taníttatni is alig tudják. Küzdelmes évei azonban rendkívül kifejlesztették érzékenységét és megfigyelőerejét, s a legnagyobb nélkülözések közepette is rajzolt. A kor szokásához híven egy Bunakov nevű ikon-festőnél kezdi tanulmányait, aki tetszetős arcképeket is készít. "Kora ifjúságom óta szeretem a fényt, szeretem az igazságot, szeretem a jót és a szépet. Különösen pedig a művészetet" - írja később Sztaszovnak, a híres kritikusnak. 1863-ban megtakarított tizenkét rubeljével a pétervári cári Akadémiára megy, ahová azonban csak kétévi szívós küzdelem után kerül be. Az itt töltött hat év éppen arra az időre esik, amikor a legélesebb volt az ellentét a maradi, görög-római szobrokat másoltató tanárok, s a forradalmi lelkületű diákok között, akik a váló életet akarták megfesteni. Így a sima formák élettelen akadémiai szelleme válságba került. A 19. század orosz forradalmi demokratái: Belinszkij, Dobroljubov, Csernisevszkij is a népi élet művészetét hirdették. Egyben figyelmeztettek arra, hogy "saját társadalmunk és saját korunk fiait ábrázoljuk, tegyük magunkévá érdekeiket és törekvéseiket, s ne alkossunk olyan külön világot, amelynek semmi köze a korhoz" (Belinszkij). Vissza