Az ember tragédiája
Drámai költemény
Szerző
Kiadó: | Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. |
Kiadás helye: | Budapest |
Kiadás éve: | |
Kötés típusa: |
Félvászon
|
Oldalszám: | 229
oldal
|
Sorozatcím: | |
Kötetszám: | |
Nyelv: | Magyar
|
Méret: |
20 cm x 14 cm
|
ISBN: | |
Megjegyzés:
|
Huszonegyedik kiadás. Az Athenaeum r.-t. könyvnyomdája, Budapest nyomása.
|
Értesítőt kérek a kiadóról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
Előszó
Részlet:
Dicsőség a magasban Istenünknek,
Dicsérje őt a föld és a nagy ég,
Ki egy szavával híva létre mindent
S pillantásától függ ismét a vég.
Ő az erő, tudás, gyönyör egésze,
Részünk...
Tovább
Előszó
Részlet:
Dicsőség a magasban Istenünknek,
Dicsérje őt a föld és a nagy ég,
Ki egy szavával híva létre mindent
S pillantásától függ ismét a vég.
Ő az erő, tudás, gyönyör egésze,
Részünk csak az árny, melyet ránk vetett,
Imádjuk őt a végtelen kegyért, hogy
Fényében ily osztályrészt engedett.
Vissza
Fülszöveg
Madách Imre (1823-1860) miként Az ember tragédiája Ádámja a végső kérdésekre kereste a választ: szenvedésekkel és méltánytalanságokkal teli, tartalmas és mégis tékozló életében. A kötelességteljesítő ifjú és férfi, hazájának hű fia, a tollforgató művész a történelem, a magánélet és a betegség szorításában, a sorstól kapott furcsa, magányos, ugyanakkor az emberek közé vágyódó alkattal tett dolgát mindvégig - magas célokért, olykor nem evilági illúziókkal. Nem véletlenül írta néhány évvel halála előtt: "Vannak általános elvek, melyeket még hasznosság tekintetéből is feladni tilos, melyekért meghalni nemcsak egyeseknek kötelesség, de melyek elárulásával nemzeteknek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem a legfőbb az élet..." Hogy a javak között nem a legfőbb az élet, azt éppen Madách kora példázta: a reformkor hősiessége, a 48/49-es forradalom és szabadságharc sok-sok halottja és számos mártírja; egyáltalán a népeknek a zsarnokságtól való szabadulási...
Tovább
Fülszöveg
Madách Imre (1823-1860) miként Az ember tragédiája Ádámja a végső kérdésekre kereste a választ: szenvedésekkel és méltánytalanságokkal teli, tartalmas és mégis tékozló életében. A kötelességteljesítő ifjú és férfi, hazájának hű fia, a tollforgató művész a történelem, a magánélet és a betegség szorításában, a sorstól kapott furcsa, magányos, ugyanakkor az emberek közé vágyódó alkattal tett dolgát mindvégig - magas célokért, olykor nem evilági illúziókkal. Nem véletlenül írta néhány évvel halála előtt: "Vannak általános elvek, melyeket még hasznosság tekintetéből is feladni tilos, melyekért meghalni nemcsak egyeseknek kötelesség, de melyek elárulásával nemzeteknek is életet váltani halál helyett gyalázat, mert a javak között nem a legfőbb az élet..." Hogy a javak között nem a legfőbb az élet, azt éppen Madách kora példázta: a reformkor hősiessége, a 48/49-es forradalom és szabadságharc sok-sok halottja és számos mártírja; egyáltalán a népeknek a zsarnokságtól való szabadulási kísérlete a méltó egyéni életért is. És végül mi mást tesz Ádám, mint reményeiben újra és újra csalatkozva, hitében megrendülve ugyan, de folyvást keresi az emberhez méltó életet, s illő társat a férfihoz...
Vissza