Az ember tragédiája

Fülszöveg

ÍRÓI „A PRIORI"-SÁG, AVAGY EGY ÍRÓ TRAGÉDIÁJA
Kant szerint bizonyos emberi ismeretek még a tapasztalás előttiek. Ez a tapasztalás előttiség az „a priori." Úgy vélem, Madách Imre műve, Az ember tragédiája ilyen a priori. Sokan, sokszor vetették össze a művet az Isteni színjátékkal, a Fausttal, egyéb nagy, összefoglaló művekkel, melyekből nincs sok az irodalomtörténetben. Közös ezeknél a műveknél, hogy az utókor nem tudja megfejteni, hogyan, miért, mikor, milyen előzmények után tudta ezeket megírni a szerző. Milyen tapasztalások vezették erre?
Fogadjuk el Kant meghatározását. Vannak művek, amelyek tapasztalás nélkül születnek. Afféle kisülései az Időnek. Természetesen a „tapasztalás előttiség" nem azt jelenti, hogy az író nem élt át olyan eseményeket, helyzeteket, amelyek segítették a mű megszületését. De ilyesmiket más írók is átéltek, mégsem írtak világdrámát. Mégsem próbálták meg összefoglalni az emberiség szellemtörténetét, ahogy azt Madách Imre tette.
Tudós társaságok tagjai vesznek össze azon, hogy vajon hegeli vagy kanti hatások alatt írta-e meg a Tragédiát a szerző. Hegel filozófiája áll egyesek szerint első helyen a mű értelmezésekor, mások azt mondják, Madách könyvtárában Kant műveit lehetett megtalálni, ráadásul tele jegyzetekkel. Például „A tiszta ész kritikája", amely szerintük alapja a műnek. Nem indulat nélküliek ezek az elemzések, a tudósok szeretik ebben a tárgykörben sértegetni egymást, kegyetlen harcokat megvívni.
Kant vagy Hegel? Érdekel ez valakit? Fontos ez?
Megpróbálták alapos kritika alá venni a művet. Kimutatni gyengeségeit, hibáit, következetlenségeit. Voltak-vannak, akik egész könyvet szenteltek annak, hogy bebizonyítsák: egy gyenge műről van szó. De a Tragédia elbír mindent, elvisel minden támadást - és elviseli még a rajongást is. „Kritika feletti" műalkotás. Megmosolyogtató minden igyekezet, amely porba igyekszik rántani. Vissza