Előszó
Részlet:
"ha Madách Imrére gondolunk, önkéntelenül is idős férfi arca rajzolódik ki előttünk. Az irodalmi köztudat is megfáradt, koravén embernek tartja számon, pedig negyvenkettedik életévét sem töltötte be, amikor 1864 őszén őseihez, a sztregovai családi sírboltba költözött. A Vasárnapi Újság - amely nemrég, ez év júliusában a reformkor két másik hősét, Szalay Lászlót és Fáy Andrást parentálta el -, szinte nem akar hinni halála hírének. Október 9-i száma pársoros közleményben a következőket adja tudtul olvasóinak: "Lapunk bezártával vesszük azon gyászhírt, hogy Madách Imre, az "Ember tragédiája" magas szellemű költője e hó 4-ike és 5-ike közötti éjjel meghalt. Így írják Balassa Gyarmatról a "Magyar Sajtó"-nak; óhajtjuk, hogy e hírt mielőbb örvendetes cáfolat rontsa le."
A kortársak valóban kétkedve fogadták hirtelen halála hírét, az utókor pedig már úgy emlékezik reá, mint kastélya dolgozószobájába, az "oroszlánbarlang"-ba menekült öreg bölcsre. Persze az is igaz, hogy 1862-ből ránk maradt fényképéről sem a negyvenen inneni férfi arca néz reánk. Fáradt, nagyon is réveteg tekintete, a sokat próbált, megtört emberre annyira jellemző lelógó bajusza inkább hatvanesztendős férfi arcára emlékeztet.
Neve összeforrt szülőfalujával, Alsósztregovával. A Madách név ma már "fémjelzi" e parányi községet. Valóban, életének alig van olyan fontosabb mozzanata, amely ne ehhez a faluhoz kapcsolódnék. Itt töltötte gyermekkorát, itt érett férfivé, itt alkotta meg életműve csúcsát, Az ember tragédiájá-t, s való igaz, hogy életének negyvenkét esztendejéből harmincötöt itt élt le.
Talán ezzel magyarázható, hogy arról a hét esztendőről, amelyet Madách a családi birtok másik központjában, az ugyancsak Nógrád megyei Csesztvén töltött el, életrajzaiban kevés szó esik. Az 1845-től 1853-ig tartó életszakaszról - nevezzük ezt csesztvei éveknek - alig tudunk meg többet, mint azt, hogy 1845 nyarán ide költözött ifjú nejével, itt töltötte házassága boldogabb éveit, Csesztvén éri a fegyverre kelt nép hősi erőfeszítése, amelyben ő maga betegsége miatt nem vehetett részt, innen hurcolták el az önkény éveiben Pozsony és Pest hírhedt börtöneibe, s kitöltve a fogság és a pesti internálás hónapjait,rövid időre ide tért vissza szeretteihez."
Vissza 
