Gyanútlan világ

Fülszöveg

Madár János Balkányban született 1948. szeptember 16-án. Hároméves korában veszítette el édesapját, ez a tragédia egész életére kihat. Tokaj, Nagybátony, Budapest - életének jelenlegi színterei, hiszen itt él és dolgozik. Ugyanakkor szoros szálakkal kötődik Nyíregyháza, Balkány, Szakoly, Anarcs, Kótaj; Miskolc, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Kurityán; Salgótarján, Pásztó településekhez. A Tokajban működő Rím Könyvkiadó vezetője, a Kelet Felől című irodalmi és művészeti folyóirat alapító főszerkesztője. A Magyar írószövetség és az írók Szakszervezetének tagja. A közel három évtizede működő Váci Mihály Irodalmi Kör és Szabolcsi írótábor alapítója, vezetője. A Bátonyterenyei írók Körének vezetője. Aktívan részt vesz a Szakolyért Baráti Kör, a Kazinczy Ferenc Társaság, a Czóbel Minka Társaság, az Alkotók Nógrád Megyei Szövetsége munkájában. Verseit, tanulmányait, szociográfiáit olvashatjuk: a Kortárs, Palócföld, Hitel, Alföld, Új írás, Forrás, Mozgó Világ, Jelenkor, Napjaink, Új Aurora, Kelet Felől, Látóhatár, Kincskereső, Duna-part, Új Holnap, Műhely, Somogy, Dunatükör, CET, Ezredvég, Napút, Partium, Tekintet, stb. című irodalmi folyóiratokban. Három önálló verseskötete jelent meg eddig: Szóljatok rám (Nyíregyháza, 1984); Kövek szólítanak (Csepel, 1984); Rovátkáit énekeddel (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987). Megjelenés alatt áll Kettészelt ének című válogatott verseskötete (Belvárosi Könyvkiadó, Budapest), valamint Hullong az idő című, legújabb verseit tartalmazó könyve (Orpheusz Könyvkiadó, Budapest). Gyermekverseinek kiadását a Móra Könyvkiadó tervezi. Szerepel a Kortárs Magyar írók Kislexikona 1959-1988 című kötetében (Magvető Könyvkiadó, 1989); és a többkötetes Új Magyar Irodalmi Lexikonban (Akadémiai Kiadó, 1994). Pro Civitatae kitüntetést kapott (2002) az irodalmi, művészeti, helytörténeti értékek megmentéséért végzett munkájáért. Negyedik verseskötetében, a Gyanútlan világ című lírai gyűjteményben folytatja a költő az élet-halál, a szeretet és béke kérdésköreinek boncolgatását. Szinte valamennyi versét az árvaság érzése hatja át. Vissza