Madaras történetek

Fülszöveg

Kiből lesz a jó madarász? Hát bizony abból, akit már gyerekkorában letisztelt valamelyik madarunk... Legalábbis ez derül ki Warvasovszky Emil új könyvéből, mely nem más, mint érdekes találkozások, anekdóták, történetek gyűjteménye. A főszereplő mindig kettő: a kíváncsi ember és az élőhelyén megfigyelt madár. Hogy miként alakul ki ez a kíváncsiság? Valószínű, a szűkebb környezetből, a családból öröklődik, túl az eredendő vonzódáson a tollas jószágok iránt. A Warvasovszky-családban megvolt a madarak kedvelésének hagyománya, az apa fiának megvette Mukit, a törött szárnyú gólyát, s a mátyás madár, a szajkó is otthonra lelt náluk. A kis-, majd nagyfiú is hamar megtalálta azokat a személyeket - bizonyos értelemben tanító mestereit -, akik a korai madárgyűrűzés szenvedélyének hódoltak, itt Fehérvár és a Velencei-tó környékén a magyar ornitológia nagyobb dicsőségére. Erről is érzékletes képet kapunk a kötetben. Ahhoz már valóban nemcsak tudományos érdeklődés, hanem érzék kell, hogy az ember bárhol észrevegye a környezetében megjelenő kis vagy nagy madarakat, megfigyelje viselkedésüket, szokásaikat. Küzdelmüket a mindennapi betevőért, a túlélésért. S az apró jelekből érvényes következtetéseket vonjon le. Csak röstelhetjük magunkat, mi, laikusok, hogy mennyi értékre nem nyílik rá a szemünk. Az empátia a madarak iránt kicsit és nagyot egyaránt átjárhat ezeket az írásokat olvasván, s ugyanakkor bepillanthatunk a természet titkaiba, örök törvényeibe is. Megkapó az író mesélőkedve és tájleíró lírája. A bölcsesség, humor és humánum, valamint mélységes mély tapasztalat sugárzik a Madaras történetek valamennyi epizódjából, arra is figyelmeztetve: óvjuk meg természetes örökségünket, a Teremtés (madár) csodáit. Vissza