Összehasonlító nemzetközi magánjog - A nemzetközi gazdasági kapcsolatok joga

Előszó

"Recanati, verseimnek éke, gondolataim játékos hullámverése" - Recanati vonzása és szeretete sugárzik át e táj végtelenül hullámzó dombjaival Leopardi, Recanati szülőttének költészetén. Ilyen vagy más idézet jogi tanulmány élén nem szokatlan. Részben, mert a jogtudomány írás is egy kicsit művészet, no meg hogy ezzel is olvasásra hívjon. De ha már egy ilyen lágy és játékos természeti kép, akkor álljon itt egy másik is, egy markánsabb, amely küzdelmes erőfeszítésről szól. Amikor E. Hillary-t, a Mont Everest első meghódítóját megkérdezték, mondaná el, hogy milyen emberi-erkölcsi megfontolásokból vállalkozott erre az erőfeszítésre, szóval, hogy miért mászta meg a Mont Everest-et, azt válaszolta: "Because it was there - mert ott volt". Megvolt hát benne az a lelki erő is, hogy emberközelbe hozza a sajtó által róla alkotott nagyon is heroizáló képet.
Az összehasonlító nemzetközi magánjog és nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának elméletével bemutatkozó tanulmány indoklásánál ezek a hasonlatok nem azt akarják mondani, hogy a nemzetközi magánjognak és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának azért van szüksége elméletre, mert nincs neki, hogy csúcsainak vagy hullámos dombjainak játékos vagy küzdelmes megismerése és elméletté fogalmazása azért kell, mert ebben eddig hiányt szenvedett. Ilyent csak az mondhatna, aki eddig egyedül járt volna a nemzetközi magánjog és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogának dombjain-csúcsain és felülről lenézve bízvást állíthatná, hogy mindaz, amit az elődök eddig láttak és mondtak, nagy tévedés, vagy legalábbis, hogy az elmélet új magaslatairól nézve minden jórészt másként látszik. Nos ilyet ez a tanulmány nem kíván állítani. A nemzetközi magánjogban és a nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogában nincsenek ilyen vagy olyan hegyek, amelyekre az ember csak úgy egyszerűen felmegy és aztán ott megtalálva a bölcsek kövét új igazságokat hirdethet. Ami van, az a gyakorlat (belső és nemzetköz jogalkotás, a bírósági és szerződési gyakorlat) által alakított többé vagy kevésbé tagolt majdnem hogy végtelen kiterjedésű domborzat, amihez képest az elmélet, különösen ha Recanati vonzásával maga is tölthet be természetalakító szerepet, mert elméletileg kimunkált nézeteivel a gyakorlatban képződő normák és más szabályzórendszerek alakulását különböző csatornák útján közvetve vagy közvetlenül befolyásolhatja. Másrészt rendszerező és átfogó képet alkot és közvetít erről a majdnem végtelen kiterjedésű domborzatról, ez tulajdonképpen minden tudomány első lépése és egyben feltétele is annak, hogy az előbbi szerepében is értelmesen járhasson el. Vissza