Magánélet és remekmű

Fülszöveg

„...Három magyar nagyság az, aki tudományos pályámon hol lappangva, hol nyíltan végigkísért: Arany János, Kemény Zsigmond és Madách. Nem én választottam őket: ők ragadtak magukkal." - jegyzi meg Barta János debreceni professzor a maga irodalmi érdeklődéséről. E kötet a harmadik nagy vonzerőt gyakorló szerzőről, Madách Imréről írott tanulmányait foglalja magába, amelyek minden bizonnyal új utat nyitottak, nyitnak a Tragédia alkotójának, illetve a nagy műnek a mélyebb megismerésében: a lélektan sajátos irodalomtudományi ága, a karakterológia segítségével tárják fel a későromantikus alkotó „egykönyvűségének" a titkát.
Barta János (1901. augusztus 9., Szentes - 1988. április 18., Debrecen) a gimnáziumot szülővárosában, az egyetemet magyar-német szakon Budapesten végezte. 1925 és 1927 között a berlini Collegium Hungaricum ösztöndíjasa. Negyedszázados középiskolai tanárkodás után Horváth János ajánlására kapott kinevezést a Pázmány Péter Tudományegyetemre (1942). 1951-től pedig a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem tanszékvezető professzora (közben a Magyar Irodalomtudományi Intézet igazgatója, 1956-ban rektor). 1967-től az MTA levelező, 1982-től rendes tagja. Születése százéves évfordulóján a Debreceni Városi Önkormányzat és az Egyetem - az iskolateremtő nagy tudóst megörökítendő - emléktáblát helyezett el egykori lakóháza falán. Vissza