Magánügy (dedikált példány)

Fülszöveg

"Sok gyereket tervezünk. Számolgattuk, hányra telik az időből. Én huszonhét éves voltam, ő harmincnyolc. Először fordult elő velem, hogy hevesen vágyódtam gyerekekre, nem úgy általában, hanem tőle származó gyerekekre."
"Sokszor eltöprengtem már rajta: vajon mindenki ilyen bizalmas, mondhatni intim viszonyban van-e a történelemmel, mint mi? Mindenkinek ennyire belebeszélnek az életébe? Ezen a tájon valószínűleg igen. Ahhoz képest, hogy milyen kicsi ez az ország, túl sok minden történik benne."
"Van abban valami megrendítő és jóformán hihetetlen, ha százezer ember egyazon napon dönti el: márpedig ebből végérvényesen elegünk van!"
"A tüneményes kora őszi táj alkonyi békessége és a testi közelgés feszültsége, a mögöttünk lévő és a ránk váró órák úgy hittük elvehetetlen, biztos boldogsága, a nyugalomnak és a felajzottságnak valami különös keverékével ajándékozott meg bennünket."
"A politika volt az én igazi vetélytársam."
Halda Alíz Kürtön (ma: Strekov, Szlovákia) született. Iskoláit Érsekújváron végezte, majd két évig Budapesten tanult. 1944-ben, amikor a front elérte a fővárost, édesapja hazavitte Érsekújvárra. Az árván maradt Halda a háború után visszatért Budapestre, gyárban dolgozott, munka mellett járt a Színművészeti Akadémia esti színészképző tanfolyamára. Felvették az akadémia nappali tagozatára, bekerült a Horváth Árpád Kollégiumba. Miután úgy érezte, hogy a színészi pálya nem neki való, 1949-ben otthagyta a főiskolát. 1950-től a Magyar Rádió irodalmi osztályán dolgozott szerkesztőként. 1953-ban felvették az ELTE Bölcsészettudományi karának magyar szakára, 1958-ban szerzett magyar nyelv és irodalom szakos Diplomát. 1957-ben 56-os magatartása és Gimes Miklóshoz fűződő kapcsolata miatt eltávolították a rádióból, ezután öt évig alkalmi munkákból élt. 1962-től nyugdíjba vonulásáig a Fényes Elek Szakközépiskolai Kollégium igazgatója volt. A kezdetektől szoros kapcsolat fűzte a demokratikus ellenzékhez, az 1988-ban megalakult Történelmi Igazságtétel Bizottságnak 1990-es lemondásáig vezetőségi tagja, a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tajga, 1991 februárjától 1998 májusáig parlamenti képviselője volt.
Gimes Miklósról írja Kende Péter:
"Jóllehet élete végéig ateista maradt, senkit sem ismertem, aki a szeretet tanítását jobban magáévá tette volna, mint ő. Talán, mert természetével annyira egyezett? Kétségtelen, hogy Miklós nem tudott gyűlölni; szánakozni és megérteni annál inkább. A butaság és a gonoszság felbőszítette. De haragja hirtelen jött, és ugyanolyan hirtelen el is múlt."
Lehet-e "szépen" gondolkodni? Szépen, azaz törekedni az igazságra, tudva, hogy nem vagyunk egyedüli birtokosai; nyíltan, azaz kimondani a kimondhatót, tudva, hogy nem minden mondható ki; szeretettel, tudva, hogy nem minden és nem mindenki szerethető. Ha lehet, akkor Halda Alíz, nemcsak szépen ír, de szépen is gondolkodik. Naplóit, levelezéseit, a kor dokumentumait felhasználva szépen meséli el tragédiába fordult szerelmét Gimes Miklóssal, a nagy Imre perben kivégzett újságíróval.
Magánügy, igen.
De olyan történelmi korszakban, olyan szereplőkkel körülvéve, ami a megírt történetet letehetetlenül izgalmassá és megrendítővé teszi. Vissza