Magdaléna két élete/A fehér páva

Előszó

Magdaléna két élete:

Négy nemzedék emlékezésén keresztül egy régi kép világít gyengén, mint mécses a kápolnafülkében. A gazdag vén Grálné, akinek kriptáján még azon a télen repedt ketté a nagy kőpirámis, mikor a kemény hideg odafenn elpusztította az istentagadó Napoleon császár hadseregét, a gazdag vén Grálné a bőrkarosszékében ült és fehér harisnyát kötött.
A kerek asztalnál két zöld selyemszék állott és mindegyik széken egy-egy kis fiú csücsült és lelkes ábrázattal és odaadó csámcsogással itta a csokoládékávét. Ezüst kosárban holipnik voltak készítve és mindegyik gyereknek két-két holipni járt.

A fehér páva:

Tíz esztendővel ezelőtt - ma 1909-ben élünk, úgyebár? - nem volt még vasútja Varjas városának. A kis város ugyan alig esik ötven-hatvan kilométernyire Budapesttől, az utak azonban mindenkor igen rosszak voltak és így Varjas a valóságban távolabb volt, mint Szeged, vagy akár Kolozsvár. A varjasiak sohasem voltak kapaszkodók, országos emberek nem igen kerültek ki közülök és így nem is volt sok keresnivalójuk odafönn. Városuk, ha kicsi fészek volt is, az ő szemükben a világ közepe volt és jól megélt a maga emberségéből, akár egy középkori kis köztársaság, vagy a nagy óceán egy félreeső szigetországa. Központja volt az egész gazdag Topoly völgyének és tizenöt falu parasztsága járt be a vásárokra. Ezek mind a varjasi kereskedő urak adófizető jobbágyai voltak.
Ha varjasi emberek Budapesten jártak, hazaérkezésük után nem győztek eleget sopánkodni a fővárosi lármán és az ottani drágaságon. A villanyosvasút éjfélig zakatol, egy tojás ára pedig három-négy krajcár... Vissza