Mágiák könyve I.

Fülszöveg

Szepes Mária 1908-ban született. Abban az évben, amelyben - bizonyos számítások szerint - beköszönt a Vízöntő világkorszaka. Gyermek- és ifjúkorát színészek, sztárok, bohémek népesítik be: már kétévesen színpadra lép, később szülei stúdiójában filmez, s bár otthonosan mozog ebben a világban, mégsem akar soha színésznő lenni.
Már kilenc-tíz évesen tudatosan készül az írói pályára, s még a legnehezebb körülmények között is mindvégig kitart mellette. Szinte nincs olyan műfaj, amelyet ki ne próbálna: monumentális, ezoterikus életművét ma már az egész világon ismerik, de talán kevesebben tudják, hogy ifjúkorában forgatókönyveket, dalszövegeket is írt, s adott esetben egy egész folyóiratot megtöltött cikkeivel.
Első átütő sikerét A Vörös Oroszlánnal aratja, aztán az illegálitás hosszú évei következnek - titokban ír, az asztalfióknak dolgozik abban a biztos tudatban, hogy művei talán sosem jelenthetnek meg. Közben - szintén titokban - ezoterikus iskolát alapít, s tanítványok százait neveli. Évezredeket átívelő, varázslatos bölcsessége, mágikus tudása és a belőle áradó elfogadó szeretet tucatjával vonzza hozzá a segítségre vágyókat.
Csaknem 100 évig győzi a szolgálatot: képzeletben minden este újjászületik, ellátogatván egy szigetre, ahol az élet vize buzog fel egy forrásból, s ahol Aszklépiosz gyógyít és tölt fel fénnyel mindenkit, akit az irónő magával visz fantáziahajóján. A Kirándulás az Élet Vizéhez 2007-ben lett először hozzáférhető a nagyközönség számára: Szibilla című naplókötetének CD-mellékleteként saját elmondásában hallhatjuk ezt a csodálatos meditációt.
A szívével gondolkodik, az agyával érez. A későn jött világi sikert nem magának, hanem műveinek tulajdonítja. Mert ahogy mondja: "Nagy szükség van a lélek valódi orvosaira, olyanokra, akik segíthetnek kivezetni az embert maga teremtette csapdájából", gondolkodását kiszabadítani az anyag börtönéből, és rányitni a szemét magasabb rendű céljára. Aligha van ennél méltóbb szolgálat. Vissza