Ős magyar rovásírás

Előszó

Részlet a könyvből:
"A népek műveltségi foka ma is legbiztosabban aszerint itélhető meg, hogy az írni-olvasni tudók számaránya milyen náluk. A legtöbb európai nép írni-olvasni csak a kereszténység felvétele után tanult meg, de vannak közöttük ma is olyanok, amelyeknél az írástudatlanok száma még mindig igen nagy. A germánoknak volt ugyan a kereszténység elfogadása előtt is írásuk, rúna írás, azonban erről is minden kétséget kizárólag bebizonyosodott, hogy a latin betűkből származott. Erre nézve elég néhány latin betűt a rúna betűkkel összehasonlítani.
Minden kétséget eloszlathat az, hogy a "C"-nek megfelelő betűjegyet, ugyanúgy mint a rómaiak "K"-nak olvasták.
Európában a magyar az egyetlen nemzet, amelynek már a kereszténységre térése előtt is volt saját - azaz nem másoktól átvett - írása. Ebből egyrészt az következik, hogy a kereszténységre térése előtt is voltak írástudói, másrészt pedig az, hogy a magyarságot a kereszténységre térése előtt műveletlen, nomád népnek állítani, vagy igen nagy tévedés, vagy pedig elvakult nemzeti gyülölködés jele. Műveletlen népnek nincsen írása, legkevésbbé vannak saját betűi, amiknek révén a magyarságot még a görögök és rómaiak fölé is helyezhetjük, mert tulajdonképpen saját betűik ezeknek sem voltak. Ismeretes, hogy betűket a görögök a föniciaiaktól, a rómaiak pedig részben a görögöktől, részben pedig az etruszkoktól vették át. Ez a főniciai, görög és római betűk összehasonlítása során azonnal szembetűnő valóság." Vissza