Magyar Anyák Naptára az 1935. közönséges évre

Előszó

Nap-nap után halljuk a vészkiáltást, hogy pusztulunk, fogyunk. Hogy az "egyke" mélyen a nemzet testébe vágott és megöléssel fenyegeti a "Magyar Jövőt"!
Keresik kutatják az okát... tárgyalnak, hogy így vagy úgy oldják meg az egyke kérdését... Mondják gazdasági okok, a szegénység, a megsokasodott életgondok kényszerítik anyáinkat, hogy méhükből koporsót csináljanak és ne szüljenek...
Mások erkölcsi okokra vezetik vissza az egykét, mondván, megnőttek az egyének igényei. Az áldozatos gyermeknevelés helyett az életörömök hajszolása lett az emberek életcélja. A család szentségének fogalma és tisztelete bomlik, mint az oldott kéve. A szülői szeretet helyébe pedig az egyéni önzés lépett. Ezért nem kell a gyermek, ezért terjed az "egyke" és sok házasságban az "egyse".
A magyar anya- és csecsemővédelem országos szervezetének munkáját és eredményét figyelve azt látom, hogy a magyar nép körében egyelőre csak helyenként ütötte fel fejét a szörnyű rém az "egyke" és "egyke" és hogy a magyar nemzet testében nem a szegénységnek, hanem a vagyonnak és a bizonyos fokú jólétnek a betegsége ez. Azt látom, hogy a Magyar Asszonyok szeretik a gyermeket és ha mégis egykéznek, ez csak a rossz példa hatása. Nevelni, gondozni kell tehát a magyar nép testét és lelkét. Ki kell építeni a legátütőbb hatású anya- és csecsemővédelmet az egész ország területére és annak útján minden magyar anya mellé oda kell állítsam a szakképzett anya- és csecsemővédőnőt. A védőnő az anyát terhessége és anyasága idején lelkileg és testileg támogatja, gondozza, ellátja jó tanáccsal, ha kell szociális és egészségügyi segítséggel, hogy legyen testi, lelki és gazdasági ereje ahhoz, hogy gyermekét Istennek és a Magyar Jövőnek megtartsa, megőrizze, testben és lélekben erősnek és jónak felnevelje. Vissza