Magyar büntetőjog

Előszó

Egyetemeink állam- és jogtudományi karainak ezidőszerint az a feladatuk, hogy a gyakorlati jogászokat és a jog elméleti művelőit képezzék, neveljék. Lényegében azonos képzésben részesülnek tehát, akik bírói, ügyészi, ügyvédi, államigazgatási pályára készülnek, valamint akik egyetemeink tanszékein, tudományos intézeteinkben a jog elméleti művelőként helyezkednek el. A Szovjetunióban az ú.n. gyakorlati pályára készülő jogászok túlnyomó többségét a jogi intézetekben (institutokban) képezik, az ú.n. elméleti pályára készülők tanulmányaikat az egyetemek jogi fakultásain folytatják. Ilyen körülmények között bizonyos fokig más program szerint folyik a négyéves intézeti jogi oktatás és az ötéves fakultáson történő jogi oktatás. Hazai jogi felsőoktatásunkban ezidőszerint még össze kell egyeztetnünk e kétirányú törekvést egyaránt kielégíteni hivattott jogászképzés szempontjait. Szem előtt kell tehát tartani azt, hogy fakultásunkon az ú.n. gyakorlati pályákra készülő jogászok számbelileg túlsúlyban vannak. (Speciálkollégiumok, szakkörök fokozzák a jog elméleti művelői számára a képzés lehetőségét.)
Ezek a tények jelentős mértékben irányt szabtak annak, hogy mit öleljen fel a büntetőjog általános részét tárgyaló tankönyv, de ahatást gyakoroltak a tankönyv rendszerére. is. Mindezek a meggoondolások nem tették azonban indokolttá azt, hogy a büntetőjog általános részéről szóló tankönyv döntő súllyal a büntetőtörvénykönyv rendszerére támaszkodjék, de különösen nem tették lehetővé azt, hogy a tankönvy rendszere a tételes joganyag rendszerétől teljesen független legyen.
Büntetőtörvénykönyvünk új általános része az élenjáró szovjet jogtudomány tapasztalataira, a szovjet bírói gyakorlat példamutató eredményeire támaszkodva alakította ki saját rendszerét. A büntetőtörvénykönyv általános részének ez a rendszere azonban nem a büntetőjog tanításának céljára alakult így. Tételes szabályai olyan rendszerűek, hogy Népköztársaságunk állampolgárai, akikhez szólnak, jöl megértsék. E rendszer megfelel a jogalkalmazást hivatásszerűen űzők, a szakképzett jogászok számára is. Ez utóbbiak vonatkozásában feltételezi az elméleti alapok ismeretét, miért is önmagában a büntetőjog elsajátításának nem-csak eszközéül nem szolgálhat, hanem a tankönyv rendszerének alapjává sem volt tehető. Így felmerült a könyvírás során az a kérdés, vajjon büntetőjog általános részét tartalmazó egyetemi tankönyvnek az egész tételes joganyagot fel kell-e ölelnie, vagy úgy kell-e a tankönyvet megírni, hogy a törvény szövegének ismerete feltételezett legyen, avagy úgy, hogy használhatósága a tételes törvény párhuzamos tanulásától függjön. Vissza