Magyar Családtörténeti Szemle 1941. január-december

Előszó

Részlet:
A dálnoki Árkossy család abrudbányai ága
A tizennyolcadik század második felében sok székely elhagyta szülőföldjét. Ősi székely kiváltságokba ütköző hatalmi túltengések adtak erre okot Ily sérelem folytán vett kezébe vándorbotot dálnoki Árkosi, másként Péter István szűcsmester is, ki hóna alatt a nemesítő levéllel vándorútján Abrudbányára vetődött. Itt megtelepedett. A mintegy 160 év előtti ezen vándor lett törzse a dálnoki Árkosi, másként Péter család abrudbányai ágának.
A szóbanforgó nemes személy József, Sigmond és János testvéreivel együtt - mindnégyen felvevői az Árkosi névnek - a dálnoki Péter család leszármazója. Hogy a két család azonos, arra nemcsak a családi iratokból kitetsző névhasználat utal a "másként Péter" később "P" jelzéssel (így: "dálnoki Árkosi másként Péter", "dálnoki Árkosi Péter", dálnoki Árkosi P."), hanem országos levéltári okmány is, nevezetesen az erdélyi királyi törvényes tábla előtt "itélőmester enlaki Sala Mihály pennája alatt" lefolyt nemességvitató pernek 1796. február 25-én felvett törvényes jegyzőkönyve is, mely az itéletet következőkép vezeti be: "Nemes Háromszéken Árkoson lakó, de eredetekre nézve Dálnoki Árkosi, másképen Péter Józsefnek, Sigmondnak, Istvánnak és Jánosnak, mindnyájan egytestvér atyafiaknak, mint felpereseknek, az Árkos közönség, mint alperes ellen személyes nemességek megbizonyittására intézett perek". Vissza