Magyar Elbeszélők IV.

Előszó

Részlet az első műből:

Az ember már mosolyog, ha a világsajtó zörgő lapjai között turkál kaszinóban, kávéházban, vagy szerkesztőségben, akárhol, ahol a Corriera della Seratól a Neue Freie Presseig és a Matintől a Berliner Tageblattig minden nagy, komoly, reprezentatív újság együtt van. Ezek a nagy, komoly és tekintélyes lapok, amelyek egy-egy ország gondolkozását, úgyszólván az egész emberiség lelki életét képviselik, már ugy foglalkoznak, annyit foglalkoznak egy aránylag kis jelentősségü üggyel, akkora komolysággal, kitartással és elmerüléssel elmélkednek egy aránylag jelentéktelen nőről, hogy az embernek már mosolyognia kell, ha minden nagylapban, amelyet a kezébe vesz, újra meg újra hasábos elmélkedéseket, fejtegetéseket, lélekelemzéseket talál róla. Tarnovszka grófné igy... Tarnovszka grófné ugy... Leirják a mosolygását és boncolgatják a lelkét, elemezik a szavait és mérlegelik a bübáját, részletezik a múltját és latolgatják a jövőjét. Nincs az emberiség haladásának, fejlődésének, jólétének olyan nagy ügye, amellyel a világsajtó többet foglalkozott volna az elmúlt hetekben, mint ezzel a mennyei asszonnyal, ezzel a pokoli grófnéval.
Mennyei, pokoli... Ezek azok a nagy szavak, a melyekkel beszélni szokás róla. A szépsége azonban nem olyan mennyei, a kárhozatos bübája nem olyan pokoli, mint ahogyan az újságcikkek mondják. Miért foglalkoznak hát vele annyit?... Vissza