Magyar érme katalógus 1892-2008

Előszó

A magyar numizmatikában mindenkor jelentős szerepet játszottak a gyűjtők, már csak azért is, mert a hivatásos szakemberek száma mindig túl csekély volt az elvégzendő feladatokhoz, és sajnos a helyzet napjainkban sem változott. Pedig munka volt és van bőven ma is. 1901-ben a Magyar Numizmatikai Társulat megalakulását is elsősorban az az igény hozta létre, hogy legyen egy olyan fórum, ahol a gyűjtők és a kevés számú hivatásos numizmatikus közösen tudjon dolgozni. Ennek az együttműködésnek egyik első megnyilvánulásai voltak a Gróf Dessewffy Miklós barbár pénzei címmel megjelent füzetek 1910-1915 között, amelyekben a neves éremgyűjtő közzé tette kelta és más népek görög-római mintára készült érmeiből álló anyagát.
A gróf ezt az akkoriban hazánkban még járatlan útnak számító területet Gohl Ödön, a MNM Éremtára akkori kurátorának biztatására kezdte el gyűjteni. A feldolgozás azonban még elsősorban a tudós numizmatikus, Gohl Ödön érdeme volt. A gyűjtői társadalom hamar felismerte, hogy az igényes gyűjtés előfeltétele az alapos kutatás. A magyar numizmatikai anyagnak pedig számtalan fel nem tárt, avagy nem kellőképpen feltárt területe van. Elsősorban a numizmatika periférikusabb területei, mint a különféle szükségpénzek, pénzhelyettesítők számítottak terra incognitának.
Az úttörőmunkát ezekben a témákban elsősorban a magángyűjtők elmélyült és szisztematikus gyűjtő és feldolgozó munkájának köszönhetjük, mindenekelőtt Ambrus Béla (papírszükségpénzek) és Zombori Lajos (robotbárcák és uradalmi pénzek, közlekedési bárcák) kiadványira gondolok. A másik fehér folt pedig a legújabb kori pénzrendszerek területe volt, noha ez különösen sok gyűjtő számára érdekes. A korona, pengő, illetve forint rendszer szisztematikus feldolgozása ismételten egy gyűjtő és hivatásos numizmatikus együttműködésének köszönhető. Vissza