Magyar-görög kéziszótár

Előszó

Szükséges bemutatkozás
Ezidáig nem létezett semmiféle magyar-újgörög szótár, s ez a tény a két nyelv nehézségi fokának, különösen a magyar nyelvi kiejtés visszaadási problémájának tudható be.
A szóbanforgó magyar-újgörög szótár, ahogy az 1988-ban kiadott újgörög-magyar is, egy óriási hiányt pótol, amely a Görögországban forgalomba hozott idegennyelvi-szótárkiadás terén tapasztalható, s így egykönnyen kezelhető, elengedhetetlenül szükséges segédeszközt nyújthat a diákoknak, műfordítóknak és részben a két ország turistái számára. Pontosan ez okból kifolyólag, a magyar-újgörög szótár megírása és megszerkesztése égetően fontos volt. Közvetlen célja az, hogy egy általános és sürgős szükséget pótoljon, amely a két állam művelődési, tudományos, kulturális és gazdasági kapcsolataiból fakad, hiszen e kapcsolatok az utóbbi évtizedekben gyors iramban tovább fejlődnek.
A magyar nyelv az urál-altáji nyelvcsalád finnugor ágához tartozik, s az ural-altáji nyelvek két alapjellegzetességét mutatja: a magánhangzó-harmóniát és az összevonás sajátos módját. Más szóval, egy fonetikai nyelv, amelyet úgy ejtenek, ahogy írják. Ez a nyelv nem használ idegen szavakat - néhány kevés, tudományos szövegekben fellelhető ógörög és latin szótól eltekintve - gazdag szókinccsel és kifejezőképességgel, de egyszersmind nehéz kiejtéssel és bonyolult nyelvtani szabályokkal is bír. Nem ismeretes, természetesen, hogy pontosan hány szó és szócikk van a magyar nyelvben. Az Értelmező szótár szerint 60.000 szóval és 20.000 komplett értelmezésű taggal rendelkezik, a magyarázatra nem szoruló származékszavak és szóösszetételek száma pedig 125.000-re tehető. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy magyar ember tökéletesen ismeri és használja ezt a sokrétű, dús nyelvi kincset, hiszen ez elsősorban a lakóhelyi és családi környezettől, a szakmai ismeretektől és főleg az ország lakosságának kulturális és műveltségi szintjétől függ. Vissza