Magyar "hajós-naptár" folyamhajózási évkönyv 1931.

Előszó

Előszóm búcsúszó! Ez volt az 1928-as Hajós Naptár előszavának kezdete. Most nem búcsúzom, csak bejelentem, hogy attól kell félnie annak az 500 derék, de kevés hajósnak, akik a könyvet évente megveszik, tehát az életben tartását elősegítik, hogy ez a könyv is odajut, ahová az eddigi hajózási szakirodalmi próbálkozások, erőlködések jutottak: lassan elvérzik.
évről-évre jobban belefáradok abba a keserves küzdelembe, hogy elég pénzt kolduljak össze a kiadás céljára. Ebben a soselátott nehéz időben, amikor a gazdasági vérkeringés csaknem megállt, mikor hozzánk, tisztviselőkhöz, akik, már rég a mélyponton vergődünk, hozzánkzüllött a társadalom minden mestersége, amikor az ipar, kereskedelem gyűléseken kiáltozik a mennyei manna után, különben katasztrófát jósol, ma nagy munka pénzt előteremteni, mert szerkeszteni, hangsúlyozom, akárki tudhat, de pénzt teremteni könyvkiadás céljára eddig nem találtam senkit, aki ajánlkozott volna. Bárkinek bebizonyítom hiteles adatokkal, hogy az a 3-4000 P, mely lassan becsurog az évi kiadásból, majdnem altruisztikusan fedi az előállítási költséget. De hiába törekedtem a könyvet népszerűsíteni azzal, hogy a vételárát oly alacsonyra szabtam, hogy a nyomda és a könyvkereskedők óva intettek a belebukástól, az én jó hajós népem csak szívesebben megiszik egy-két liter bort, mintsem azt a pénzt könyvre költse. De a kis embert nem csodálom, az azonban fáj, hogy hiába minden vergődés, a nagy többséget nem lehet semmiféle vészkiáltással felrázni a közömbösségéből és a szomorú eladási statisztika azt mutatja, hogy még a tisztek se mind értek meg a könyvszeretetre, sok tiszt van, aki nem tartja erkölcsi kötelességének, hogy ezt a kis adóját a hajózási kultúra oltárán lerója. Vissza