Magyar Iparművészet 1938/5-6.

Előszó

Részlet:
"ÚJ OTTHONUNK
Ö römünnepe a magyar iparművészet ügyének, hogy hivatalai, kiállítóhelyiségei, gyűjteményei ez év augusztus elseje óta
Mária Valéria-utca 12. szám alatt (a volt Lloyd-palota) jelenleg: R i t z - szá11
?
da külön szárnyában
kaptak új otthont. Nem egyszerű címváltozást jelent ez az átköltözés. Amikor búcsút mondunk az Andrássy-út régi Műcsarnokában elfoglalt helyiségeinknek, egyúttal az első félszázad vándoréveinek és örökös helyváltoztatásainak is búcsút mondunk. Sok gond, az otthonért és a kiállítóhelyiségekért folytatott tömérdek harc kísérte ezt a küzdelmes ötven és egynéhány évet. Szinte fokról-fokra szorult ki a magyar élőművészetnek e nagyszabású intézménye abból a palotából, melyet az ezeréves Magyarország ünnepi évében az ő számára is létesítettek. Kicsinyesség, türelmetlenség, az elmúlt télen már szinte féktelenül elharapózott szenvedélyesség azt eredményezték, hogy hovatovább teljesen meg lettünk volna fosztva a nyugodt munkának és a kiállítási bemutatásoknak lehetőségétől.
Nem akarunk ezúttal vádolni. S nem akarjuk az elmúlt ötven év örökös vágyakozásait sem újból felidézni, amelyek az iparművészeti boltra, önálló kiállítóhelyiségekre vonatkoztak és a szép álmodozásnál alig jutottak tovább. Inkább örvendeni akarunk ez alkalommal, hogy az ábránd testet öltött. A magyar iparművészetnek szép, méltó hajléka van, ahol nyugodt és lendületes munkáját hosszú időre biztosította. S ez az otthon tökéletes keret a OMIT utolsó öt évének gazdasági és erkölcsi fellendüléséhez.
Ahhoz az új élethez, melyet az új vezetés és az acélos akaraterő e társulatban eredményezett.
•
Azonban új otthonunk küszöbének átlépésénél kötelességünknek tartjuk, hogy eddigi háziurunknak gróf Teleki Pál kultuszminiszternek őszinte köszönetet mondjunk azért, hogy társulatunk irodái számára annyi éven át hajlékot adott a Régi Műcsarnok épületében. Nem kételkedünk benne, hogy társulatunk nemes törekvéseit a kultuszminiszter és kiváló munkatársai a jövőben is megértéssel és szeretettel fogják támogatni.
Aki az átalakított Lloyd-épületnek komoly és barátságos lépcsőházából ebbe a traktusba belép, egyszerre megérzi, hogy egy világvárosi intézmény légkörébe érkezett. A magyar főváros szívében, a ragyogó Dunasor gyönyörű világításában, fényes és bensőséges helyiségek alkotják a magyar iparművészet új otthonát. Előbb a hivatali helyiségek kitűnő beosztású szobái, melyekben a művészettel, háziiparral, exportügyekkel és a társulati adminisztrációval foglalkozó tisztviselőszemélyzet szinte zajtalanul végezheti hatalmasan felduzzadt munkáját. Pillanatok alatt minden belépő megtalálja az ügyeire tartozó íróasztalt.
Az új otthonnak legfőbb jelentősége azonban abban van, hogy a hivatali helyiségek mellett ott vannak az összes kiállítások fényes és célszerű termei is. A tanácskozóterem központi fekvésével átvezet a két állandó jellegű kiállítóterembe. Ebben kaptak helyet a legszebb iparművészeti termékek : a falakon, az üvegszekrényekben tárlókban fog a látogatók és vásárlók számára kínálkozni a szép magyaros ajándékok tömege. Majd a külföldi szállításra és a hazai kiállításra váró anyagoknak gyüjtőszobái következnek. Ezek egyenesen átvezetnek az új szálloda hatalmas dísztermébe, amely az iparművészeti hazai tárlatok ünnepi kiállításait fogja a jövőben falai között látni.
A munkás hétköznapok üzeméből így jut el minden látogató szinte észrevétlenül a pompás kiállítási termekbe, s az egyirányú közlekedés ügyes megoldásával az árukat tartalmazó szobák is bekapcsolódnak a kiállítások alkalmával ebbe a feladatba.
Tökéletes felkészültséggel, már a Szent István-napi időszaknak fokozott idegenforgalmát is számbavéve kezdte el funkcióját az Iparművészeti Társulat új otthonában. A meglepetés és az elismerés jóleső nyilatkozatai jutalmazták azokat, akik e társulati életünkre oly fontos újítást megvalósították. Elsősorban szól ez az új helyiséget szerencsés sugalattal felfedező ügyvezető-alelnökünknek, Szablya János kormányfőtanácsosnak, dr. S z a 1 a i Emil társulati ügyésznek, a belső átalakítást végző ifj. Payer Jószef építő-iparművésznek, Deák István és Helbing László titkároknak, valamint BraunnéAndreetti Olga műtársnőnek, akik az átszervezés nehéz és felelősségteljes munkáját végezték nagy körültekintéssel.
De meg kell emlékeznünk arról a jóleső előzékenységről is, amellyel ennek a nehéz kérdésnek a megoldásánál az új háziúr a Hungária Nagyszálló R. T. kiváló vezetői: Marenchich
Otto
kormányfőtanácsos-vezérigazgatóval élükön közreműködtek..."

Vissza