Magyar Iparművészet 1994/3.

Előszó

Köszöntöm olvasóinkat! Folytatjuk annak az áttekintő térképnek a felrajzolását, amelynek tárgya a magyar iparművészet legjellegzetesebb területeinek a vázlatos bemutatása. Ez évi harmadik profilszámunk - az ötvösség és a belsőépítészet ismertetése után - a hazai színpadművészet különös és sok tekintetben hézagosan ismert világába kalauzol. A színpadi kosztümök nemcsak divattervezői teljesítmények, hanem a drámai mondanivaló és a színészi teljesítmény nélkülözhetetlen kellékei is. A díszlet annak az illuzórikus hatásnak a kiteljesítője, amely nélkül nehezen tudnánk a mindennapi valóságból kiemelni saját életünket akár csak néhány órára is egy más világ befogadása kedvéért. A bábművészet pedig valami varázslatos keveréke mind a mai napig gyermeki és felnőttlétünk szimbiózisának. Magyarországon a színpadművészetnek mindhárom nagy területe igen jelentős múlttal rendelkezik. Fontos közgyűjtemények őrzik azokat az anyagokat - gyökerezzenek ezek akár a népművészetben, akár a polgári kultúrában -, amelyek benne éltek a magyar művészet történetének mindennapjaiban. Mai teljesítményeik nélkülözhetetlenek a kortárs művészet képi, tárgyi, plasztikai világában, s színvonalukat a mindenkori résztvevők, alkotók és tervezők magas művészi felkészültsége, nemzetközi rangja garantálja. Művészeti középiskoláinkban és főiskoláinkon pedig az utánpótlás bontogatja ígéretes szárnyait. Vissza