Magyar Írás 1932. augusztus

Előszó

Karácsony ünnepére a Magyar Írás barátainak asztalára odahelyezzük karáncsonyi ajándéknak ünnepi számunkat, az egyetemes magyar írásnak igazán ünnepi manifesztumát. Ez a szám méltóan fejezi be harmadik évfolyamunkat, amely az építő munkának, az ujjászervezésnek jegyében áll. A külső formájában is megmásult, kicsinosodott Magyar Írás a szervezés egy esztendeje alatt kiállotta a tűzpróbát: azzá lett, amivé lenni akart, az egyetmees magyar szellemiség közlönyévé, amely az egyetlen lehetséges és megfelelő keretet nyújtja a csehszlovákiai magyar írás művelőinek arra, hogy fórumok legyen. Határkövet jelentett ez az esztendő a csehszlovákiai magyar irodalom életében s most már csak arra kell törekednünk, hogy az elért eredményeket megtartsuk, a lerakott alapokon tovább építsünk. Az a kritikai szellem, amelyet lapunk következetesen, egyenes vonalon képviselt, jótékony és hatékony munkát végzett, a csehszlovákiai magyar írók felérték azt a mértéket, amelynek betartásával súlyt jelentve, eredményesen kapcsolódhatnak be a magyar szellemi élet egyetemes vérkeringésébe. Ez a szükséges út, és ez az egyetlen út.
A Magyar Írás pedig a jövőben még fokozottabb mértékben akar megfelelni elsődleges hivatásának, hű tükre, támogatója, lendítője kíván lenni a csehszlovákiai magyarság kulturális életének. Minden érdemes kultúrmegnyilvánulást számon tartunk, minden érdemes törekvést támogatunk. A magyar írás művelőit arra kérjük, hogy java termésükkel keressék fel ezt a fórumot, a magyar írás barátaihoz pedig az a kérésünk, hogy minden erejükkel támogassák törekvéseinket, tartsák fenn, fejlesszék erőssé, hatalmassá a magyar szót és magyar gondolatot, a nemzeti életnek legmagasztosabb, legértékesebb kincsét. Vissza