Magyar Írás 1934. október-november

Előszó

A Magyar Írás szeptemberi számát, rajtunk teljesen kívül álló nyomdatechnikai okokból, csupán október második felében tudtuk olvasóinkhoz eljuttatni. Ez a késedelem, bár nem minket terhel, mégis nekünk okozott kellemetlen érzést és ezért kerestünk olyan módot, amelyen hűséges gárdánkat megfelelő módon kárpótolhatjuk a késedelemért. Így határoztuk el, mint lagalkalmasabbnak látszó megoldást, hogy az évfolyamból hátralevő három szám helyett két számot adunk s az olvasót nagyobb oldalszámmal, az eddigieknél is jobb, élvezetesebb tartalommal kárpótoljuk. Rendes körülmények között a három szám 384 oldalt tesz ki, a hátralevő két számot 400 oldalon jelentetjük meg, tehát két teljes ívvel ajándékozzuk meg tagjainkat és olvasóinkat. Hisszük, hogy mostani, október-novemberi kettős számunk igaz irodalmi élvezetet szerez híveinknek, a karácsonyi ünnepi szám, amelynek anyagát a szerkesztőség már előkészítette, minden várakozást a legmesszemenően elégít ki.
Átalakított formátumban megjelenő lapunk a karácsonyi számmal zárja idei évfolyamát. Azt hisszük, hogy már most is teljes joggal hivatkozhatunk végzett munkánk értékeire és eredményeire. Úgy külső kiállítás, mint belső tartalom tekintetében méltóan reprezentálja a Magyar Írás az egyetemes magyar kultúréletben Szlovenszkót, emellett betölti vállalt hivatásának azt a másik, fontos részét is, hogy az egész magyar nyelvterület lelkének megszólaltatója legyen. A magyar szellemi élet nagyon sok kiválóságát tömörítettük munkatársaink gárdájában és ezen a téren nem fogunk megállani, hanem rajta leszünk, hogy mindenki, aki az új magyar szellemiség kialakításában számottevő tényező, munkatársunk legyen. Nem ismerünk akadályt, kishitűséget és megtorpanást, ha nemzeti kultúrérdekeinkről van szó. Missziót teljesítünk és ezt a munkát minden vonalon sikerrel is végezzük el, ha a Kazinczy Szövetkezet zászlaja alatt minél több igaz magyar kultúrember tömörül... Vissza