Magyar Irodalmi Lexikon I-III.

Előszó

Emberöltőnyi ideje már, hogy - majdnem egyszerre - megjelent két komoly irodalmi lexikon. Azóta, egy némiképp elsietett munkát kivéve, semmi. A két elöregedett lexikon közül az egyik - tiszteletre méltó tudományos alapossággal - a Horthy-korszak szellemét képviselte, a másik minden lehetőt megtett, hogy ezzel a szellemmel szembeszegüljön. Ez utóbbinak szerkesztője én voltam. Kiadója, Győző Andor könyvkereskedő nem csekély bátorságról tett tanúságot, amikor erre a feladatra egy elcsapott tanárt választott ki. Nem várhatta és nem is várta, hogy szerkesztői munkámmal a "kurzus" bocsánatát igyekszem majd kiérdemelni. Nem kifogásolta azt sem, hogy munkatársaimat jelentős részben hozzám hasonlóan elcsapott vagy nyugdíjba kergetett tanárokból és haladó gondolkozású, felvilágosodott emberek közül válogattam ki. Kézirataikon világnézeti szempontból nem változtattam semmit. Minden nagyobb cikk szerzőjének aláírásával jelent meg, mindenki felelt a maga írásáért - az egészért én. Sok ellenséget szereztünk és sok durva sajtótámadásban volt részünk, de mindezt a jól teljesített kötelesség tudatában viseltük el. Igaz, megfogadtam egy keserű pillanatomban, hogy lexikont többé nem szerkesztek, de fogadalmam erejét vesztette, amikor bebizonyították, hogy új irodalmi lexikonban s annak szerkesztésében az én tapasztalataimra s talán nevemre is szükség van. Vissza