Magyar irodalom a huszadik században (dedikált példány)

Fülszöveg

Czine Mihály (1929-1999) ezt a monográfiát harminc-harmincöt esztendővel ezelőtt írta, de könyv - magyar nyelven - máig nem lett (nem lehetett) belőle. A kor tudományos és ideológiai viszonyaihoz mérten igencsak nyitott szemléletű, állásfoglalásaiban pedig fölöttébb bátor irodalomtörténet akkor gondolati görcsöket oldó szellemi pezsgést hozhatott volna; ma "csupán2 hét évtized magyar literatúrájának több részletben változatlanul helytálló, lélegzően eleven bemutatása-értékelése, no meg egy páratlan tudós- és tanáregyéniség életművének a frissesség erejével ható dokumentuma. S mi lehet még? Értékóvó tanúskodás a magyarság irodalomba menekített múlt századi sorsáról, bizonysága egy nemzet életrevalóságának, s okulásul ajánlott vallomás is talán. Nem filológiai vagy módszertani fölfedezéseivel nyújthat újat, hanem lebilincselő stílusával, emberi és erkölcsi hitelével. Nem jegyzetelésre váró, vagy tudományos vitaestek tárgyául választható szakkönyv ez igazán, hanem a személyiséget megmozgató, az eltompult, eltompított látást, meg a morális felelősségtudatot fölfrissítő lelki és szellemi táplálék inkább: olyasvalami, amibe csüggedő óráin bárhoz nyugodtan belekóstolhat az ember. Az eltűnt bizalmat s életkedvet egyként fölidézheti. Olvasni csak nyitott lélekkel és szeretettel érdemes - nem e könyvnek, nekünk lesz rossz, ha ez az időközben szellemi hagyatékká lett sorstörténet ma süket fülekre talál. Vissza