Magyar írók a szovjet népről

Előszó

A Vörös Hadsereg az ő diadalútjában, emberfeletti nehézségek között, önfeláldozóan tört magának útat nyugat felé és már sikerült neki, a nagy felszabadító háborúban, megtisztítania hazája földjét a német hordáktól. De még mindig nem állhatott meg, tovább kellett vérét ontania, mert feladata nemcsak nemzeti, de európai és világfeladat is volt. Fel kellett szabadítania Európát is a világ számára a hitleri iga alól. És amikor ebben az útjában átlépte a Szovjetunió nyugati határát, a gyönge kis, elvérzett Magyarország fegyveresen állott előnyomulása elé. Igaz, hogy az ellenálló csapatok nagy része német volt, akik már régóta hódítóként garázdálkodtak az országban, - igaz, hogy a magyar kormány, mely az ellenállást megparancsolta és folytatta, áruló bűnszövetkezet volt, igaz magyarok üldözője és kiirtója, de a tényt nem tagadhatjuk le, hogy ellenségként álltunk szemben a Szovjetunióval, mely sohasem akart minket megtámadni.
Akkoriban, abban a rossz időben is sok magyar volt, aki várta a felmentő csapatokat, több magyar örült jövetelüknek, mint az ellenállók. Azóta pedig az ország nagy többsége napról-napra bizonyítja, hogy vállalja mindazt, ami az új szomszédságból és abból következik, hogy a Szovjetunió verte le a hitleri Magyarország őrült ellenállását. Az ország és kormánya ma nemcsak normalizált békeviszonyt, de meleg barátságot remél az elkövetkező időkben, s ezen törekvésének szeretne állandóan kifejezést adni. Szeretné megmutatni, hogy az ellenséges érzelmek rég eltűntek és helyet adtak a megbecsülés, sok dologban a bámulat érzésének a Szovjetunió nagysága, hatalmas berendezései és politikai erélye, nagyvonalúsága iránt.
Szeretném, ha ezt a könyvet is a Szovjetunióban ilyesféle bizonyíték gyanánt fogadnák el. Nemcsak annak bizonyítékául, hogy mai hangulatunk más, mint a háború és felszabadítás előtt, hanem annak is, hogy az elmúlt korszakban is voltak nemcsak kommunista érzelmű, de polgári írók és költők is - még hozzá nem a legkisebbek, akik vonzódtak a távoli, egyedülálló és Európától egyedül hagyott birodalomhoz és népéhez. Vonzalmuk Magyarországon termett vörös rózsákat teszünk le azok asztalára, akik a Szovjetunióban a mi kis országunk iránt érdeklődnek. Vissza