XIX. századi rajzok és akvarellek

Előszó

Részlet a füzetből:
"A magyar képzőművészet újjászületése több évszázados "dermedtségéből" az 1800-as évek elején reformkori politikai-irodalmi mozgalmainkkal karöltve, illetve azokat nyomon követve indult meg. Létrejöttének előfeltétele társadalmunk lassan meginduló polgáriasodása volt. Nagy segítséget jelentett a XVIII. század végétől szerveződő irodalmi élet; Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Károly, majd Vörösmarty, Bajza, Toldy nagyban hozzájárultak művészeti életünk kialakulásához. Ez utóbbiak karolták fel az Itáliából hazaért Barabás Miklóst, kinek itthontartása a harmincas évek közepén már "nemzeti üggyé" lett. Barabás 1835-ös pesti letelepedése tulajdonképpen az a fordulópont, mitől kezdve valóban önálló magyar művészetről beszélhetünk.
A kibontakozás további állomásai a Pesti Műegylet 1839-es megalakulása, a következő évben a Nemzeti Múzeum Képtárának megnyitása, s az első szerény igényű festőiskola létrejötte 1846-ban Marastoni Jakab irányításával. Így, ha alapfokon is, művésznövendékeink végre itthon is megkezdhették tanulmányaikat, az állandóképtár lehetővé tette a klasszikus mesterek tanulmányozását, s az intézményesen megoldott kiállítási lehetőség valamelyest javította a művészek addig kiszolgáltatott helyzetén. A század első felének magyar művészetét két tényező: Bécs közelsége és Itália vonzása határozta meg." Vissza