Magyar jogtörténet

Előszó

1873-ban tette közzé Wenzel Gusztáv "Magyarország jogtörténetének rövid vázlata" című munkáját, amit azóta sem követett hasonló. A jogtörténész professzor művében a magyar jogélet fejlődésének legfontosabb tényezőit igyekezett összefoglalni a kezdetektől egészen 1848-ig. A későbbiekben a joghistóriát, önálló írott tankönyvként, a legritkább esetben dolgozták föl. Legutóbb Béli Gábor jelentkezett kitűnő tananyaggal, azonban ő is csak a polgári átalakulásig vezette a magyar jogtörténet fonalát (A magyar jogtörténet az államalapítástól 1848-ig, Pécs, 1995). Általánosabb volt az a megoldás, hogy a szerzők az alkotmánytörténetbe ágyazva vagy legalábbis annak kiegészítő részeként taglalták a jogtörténetet. Sorra születtek a "magyar alkotmány- és jogtörténet", "magyar állam- és jogtörténet" címmel jelzett munkák, melyekben azonban szükségképpen megbomlott az egyensúly, s az alkotmánytörténeti szempontok váltak uralkodóvá. Elég ennek bizonyítására utalni a korszakolás jelentőségére. A jogtörténeti fejlődés számára korántsem ugyanazok a cezúrák érvényesek, mint a politikai evolúcióban; különösképpen nem a magyar, megkésett történelem tekintetében. A büntetőjog számára például messze nem oly jelentős esemény a mohácsi ütközet avagy az ország három részre szakadása, mint akár az első büntető törvénykönyv tervezetének az országgyűlés elé kerülése; a magánjog nagy forradalma nem a negyvennyolcas mozgalmakkal egyidejű, évtizedekkel hamarabb indult meg az idevágó szabályozás és átalakulás. A jog történetében - s különösen a magyar jog históriájában - a középkor történeti korszakhatára nem vízválasztó: a jog középkora nem zárul le a 16. században, sőt sok vonatkozásban megérte a 19. századot. A politika- és alkotmánytörténet a látványos történelmi törések mentén ragadja meg a fejlődés törvényszerűségeit - a jogtörténetben (különös tekintettel sajátos fejlődésű, keverék modellként képződő, modernizáló és folytonosabb modernizálódó, mintamásoló és tradíciókat konzerváló joghistóriánk kárpát-medencei alakulására) célszerű a folyamatosságra helyezni a hangsúlyt. Jelen kötetünk egyik fő célja volt ez: az alkotmánytörténet politikai ihletettségű kötöttségeitől megszabadított jogtörténetet a lehetséges kereteken belül a legfontosabb jogágak saját intézményfejlődésének tükrében tárgyalni és bemutatni. Persze nem elszakítva az alkotmánytörténeti keretektől: mint azt jeleztük is a "Magyar alkotmánytörténet" előszavában, a két kötet együtt alkot egészet. Vissza