Magyar költők II. (töredék)

Előszó

A "Magyar Népművelés Könyvei" között íme megjelent az a könyv, amely költői irodalmunk remekeiből összeállított gyűjteményt, költői anthológiát nyújt a nemzet számára.
A magyar főváros közönsége lelkes áldozatkészséggel vállalta e könyv kiadását. Különös örömére szolgál, hogy a magyar szív és lélek legszebb virágaiból fűzött koszorú ez a könyv, melynek a nemzet legszélesebb rétegei közé való eljuttatását lehetővé teszi.
Az a város adja ki a könyvet, amely mindenkor a világosságnak, erénynek, az építő-, alkotókészségnek és tudásnak volt a hirdetője.
A magyar főváros valóban szíve akart lenni nemzetének, melynek nagyságát, fényét köszönheti. Az irodalmi úttörés apostolai innen szólottak az országhoz, hogy nyelvével együtt megmentsék a magyart. Irodalmi központtá tették a várost, honnan az egész nemzetre szerteáradt műveik által mindaz, ami fennkölt, igaz, nemes, lelket gyújtó és szent akarat nevelő. A nemzeti újjászületés és nemzeti haladás nagy eszméi innen indultak el hódító útjukra Széchenyi, Kossuth műveiben, s 1848 márciusában itt harsant fel elemi erővel a nemzeti újjászületés örömujjongása. A borús, nehéz idők szomorú éveiben innen keltek szárnyra a vígasztaló, csüggedéstől óvó, jobb jövővel bíztató hangok költőink, közéletünk nagyjainak, tudósaink ajkáról. Az ország szellemi és anyagi fejlődésének korszerű gondolatai, az egyetemes és nemzeti tudományosság vívmányai azután is mindig Budapestről terjedtek szét. S ha hazánk megérdemli a nemes értelemben vett "európai" jelzőt, jórészt annak köszönheti, hogy fővárosa méltóan fogta fel vezéri hivatását.
Ezért adja ki áldozatkész örömmel ezt a gyűjteményt a főváros közönsége. Vissza