Előszó
A Magyar könyvészet a Magyar Nemzeti Bibliográfia /Bibliographia Hungarica/ 1970. évi félhavi füzeteit egyesíti, a késedelmesen beküldött kiadványok esetében azonban a kurrens bibliográfia 1971. 1-8. füzetére is kiterjed.
A Bibliográfia tartalma
Folyamatosan regisztrálja a Magyarországon megjelenő könyveket, brosúrákat, szöveges hanglemezeket, térképeket és atlaszokat. A beszolgáltatott kötelespéldányok lehető teljes feldolgozására törekszik, gyűjtőköréből azonban az ésszerű gazdaságosság elve alapján kiesnek:
1. az alap- és középfokú tankönyvek,
2. a sokszorosított egyetemi és tanfolyami jegyzetek,
3. a különlenyomatok /kivéve azokat, amelyek valamely sorozat tagjává váltak/,
4. a használati nyomtatványok,
5. a technológiai és tervezési utasítások,
6. a kisnyomtatványok,
7. a bérmunkában nyomott kiadványok.
A periodikumok közül az évi kétszerinél ritkább megjelenésűeket /évkönyveket stb./ közli a bibliográfiánk. Feldolgozzuk továbbá a részcímes periodikumokat, a folyóiratok részcímes mellékleteit, különszámait, alkalmi füzeteit is.
(A Magyarországon megjelenő zeneművek és zenei hanglemezek leírásait 1970-től a Magyar Zeneművek Bibliográfiája közli. Megjelenik a Magyar Nemzeti Bibliográfia negyedéves mellékleteként.)
A Bibliográfia szerkezete
A Magyar könyvészet tételeit az ETO rendszeréből kialakított kb. 350 szakcsoportban, e csoportokon belül betűrendben közli. A szakcsoportok jelzetei az ETO-számoktól némileg eltérnek, ui. a sorrend közérthetősége érdekében a főosztályok és osztályok egy-, ill. kétjegyű számjelzetei zérusokkal háromjegyű számokká egészülnek ki. /Ugyanezt a megoldást alkalmazzák közművelődési könyvtáraink szakrendű felépítésű raktáraikban./
A rokon szakcsoportokat egymással kölcsönösen általános utalók kapcsolják össze. A bibliográfia használóját ezek útján vezetjük a rokon tárgykörökhöz. Ha egy kiadvány különböző témájú műveket tartalmaz, vagy tárgya összetett és így szakjelzeteinek megfelelően több szakcsoportba is beletartozna, akkor a tartalmára legjellemzőbb helyen közöljük teljes címleírását. A további szakcsoportokban rövidített leírásokkal /egyedi szakutalókkal/ utalunk a teljes címleírást tartalmazó csoport szakszámára. Ha azonban a mű tartalmának megfelelő szakcsoportokat általános utalók kötik össze, takarékossági meggondolásból, egyedi szakutalót nem készítünk.
A Bibliográfia címleírásai
A címleírások az MSz 3424-60 sz. "Könyvtári címleírási szabályok" c. szabvány előírásai szerint készülnek. A többkötetes művek egyes köteteinek adatait a leírások "lépcsősen" részletezik. A leírások végén csillaggal jelzett szövegben közöljük a konkrét személy-, testületi, kongresszusi és földrajzi nevekre vonatkozó címkiegészítéseket. Így jelezzük a melléklap-címfejként felhasználandó egységesített címeket is /pl. Kalevala, Biblia stb./. Ha a mű idegen nyelvű kivonatot tartalmaz, ezt a tényt - mindig a megfelelő nyelven - megjegyzésként közöljük. Ugyancsak megjegyzések hívják fel a figyelmet a mű előzményeire, folytatásaira, más címen megjelent kiadásaira.
Vissza