Előszó
Részlet:
Kedves Olvasók!
Ünnepet minden emberi kultúra ismer. Sőt minden kultúrában társadalmi szükségletet elégít ki, és identitásképző ereje van. Ez az alapvetés már elegendő is lenne ahhoz,...
Tovább
Előszó
Részlet:
Kedves Olvasók!
Ünnepet minden emberi kultúra ismer. Sőt minden kultúrában társadalmi szükségletet elégít ki, és identitásképző ereje van. Ez az alapvetés már elegendő is lenne ahhoz, hogy egy egész lapszámot az ünnep témájának szenteljünk, de most más gondolatok vezettek el minket ehhez a vállaláshoz.
Mindenekelőtt az a felismerés, hogy míg az ünnep gyermekkorban csak úgy megtörténik az emberrel, olyan természetes csodaként, mint a havazás, felnőttkorban már döntés kérdése - akarás, vágyakozás és sokszor valós, tudatos cselekedet is szükséges az ünnep megéléséhez. Nem tudom, született-e keserűbb vers erről a változásról, mint amit A felnőtt karácsony címmel Babits Mihály írt 1933-ban:
"Nézd ezt a kort amelynek legnagyobb
s elérhetetlen éden-álma hogy
enni legyen kinek-kinek
elég! nézz a gonosz nyájra mely
naiv báránykora multán
nem vél töbé magáról semmi jót.
Nem kell neki szalag és csengő.
A gyermek megnőtt s szép játékjait
elrugta. Nézd, milyen üres ünnep ez!
A szív hideg és kemény mint a föld.
Tudjuk már hogy ölni s halni születtünk.
Nézd a bedugult időt s hazug tereket"
Vissza