Magyar megfontolások a Soáról

Előszó

1996 szeptemberében II. János Pál pápa megerősítve közösségünk 1996-os millenniumi párbeszéd-törekvéseit az alábbiakat mondta nekünk szóló tanításában:
„És te, pannonhalmi bencés közösség, légy továbbra is - mint hegyre épült város - fényforrás e vidék és az egész nemzet számára. Maradj hűséges ehhez a hivatásodhoz, amint azt az elmúlt évszázadok során is tetted. Vezesd továbbra is az új nemzedékeket az emberi és isteni bölcsesség útján, és hogy ebben változatlan eredményességgel sikeres legyél. Szent Benedek szavai szerint magad is válj tanítvánnyá "az Úr szolgálatának iskolájában" (Szent Benedek Regulája. Prol. 45.).
Ha szorgalmas tanulóként Isten szavára hallgattok, kedves Testvéreim, szívetek készségessé válik mindarra, amit az Úr mond nektek válaszként a történelem minden egyes korszakának elvárásaira. Legyetek éberek és figyelmesek "az idők jeleinek" a fürkészésében. Az Úr iránti alázatos engedelmesség megtartásában, hogy az üdvösségnek helyesen értelmezett üzenetét eredményesen adjátok tovább.
A mindennapi szolgálat során mozdítsátok elő a keresztények egységét, párbeszédre lépve mindenkivel. Az ökumenikus mozgalom nagy hasznot meríthet abból, ha elkötelezitek magatokat a dialógusra, a másik fél meghallgatására és a közeledésre. Legyen a ti apátságotok mindig nyitott otthon a testvérek gondjai előtt."
II. János Pál pápa Emlékezünk: megfontolások a Soáról címen kiadott körlevele alkalmat ad arra, hogy gondolatát tovább vigyük, és annak magyar vonatkozásait megvizsgáljuk. Tudományos konferenciánk azt célozza, hogy a körlevélben érintett témák közül a legfontosabbakat megvizsgálja a múlt és jelen magyar történeti összefüggésében. Szeretnénk, ha a konferencia nem csupán a témák elemzése, adott esetben érzelmek és fájó sebek újrafeltépése lenne, hanem emlékezés által szeretnénk gyógyulni, és így ez a tudományos összejövetel a kiengesztelődést és a társadalmi megbékélést szolgálja, annak legalábbis tudatosan vállalt kezdete lesz. Pannonhalma ad otthont a konferenciának, szeretnénk meghallgatni és meghallani az előadók szaván át a zsidóság fájdalmát, szeretnénk elmondani azt is, miként látjuk a Soát önkritikusan. Szeretnénk, ha a konferencia az okos és nyílt szó helye lenne, amely nem áll meg a tények újrakimondásánál, hanem keresni akarja a feloldás a megoldás, és a felülemelkedés útját, végső soron a közös Atyához vezető utat „Megosztott világunkban csak egy nagy, vonzó látomás irányába szabad mozdulnunk visszafelé soha. Világunkban Káin és Ábel öröksége folytatódik, de ezt mindig, ma is, el kell utasítanunk. Egy Atya gyermekeiként csak egy út lehetséges számunkra: az egységé és a békéé, a testvériségé és a barátságé." (Levél egy zsidó barátomhoz, Bev.)
Nemcsak távlatunk, látomásunk van, hanem igen nagy felelősségünk is. Azoknak, akik Istenben hisznek, egy Atyának gyermekeiként kell a közös felelősséget vállalniok. Nem folytathatjuk felelőtlenül az elhibázott és félreértett, szenvedésekkel terhes múltat, és nem okozhatunk újabb fájdalmat.
A zsinat így tanít: „nem könyöröghetünk pedig Istenhez, mindnyájunk Atyjához mindaddig, amíg Isten képmására teremtett emberekkel szemben megtagadjuk a testvéries magatartást." (Nostra aetate, 5).
Ha csupán egymásra tekintünk, a másik bűneit látjuk, ha egy irányba tekintünk, a közös Atya irányába, akkor erőnk lesz magunkban megbékéltetni a múltat, nemcsak egymás bűneit és gyengeségeit látni, hanem azt a közös célt, amelyre egyugyanazon Országba mindannyian meg vagyunk híva. Vissza