Magyar méhészkönyv/A szőlő mint kincsbánya/Kereskedelmi növények

Előszó

Magyar méhészkönyv

A méhek haszonnal való tenyésztése tökéletesen csak értelmes, gondos és szorgalmas felvigyázat mellett sikerül; s ha valahol, úgy itt különösen a gazda közvetlen fölvigyázata szükséges, mivel mint későbben több helyen látni fogjuk, egy kis hiba vagy elnézés is kipótolhatatlan káros következményeket vonhat maga után és tönkre teheti a gazda minden fáradozását. Ezért a méhészetet is csak az üzleti kiváló módon, haszonnal és sikerrel, kinek nemcsak elegendő ideje van az után kellőleg utána nézni, hanem ért is a dologhoz. Számtalanszor hallunk olyan panaszokat, hogy a méhészet nem ér semmit, csak szerencse dolga, más efféle, pedig hát a sikertelenség magyarázata legtöbb esetben abban rejlik, hogy az illető nem ért a dologhoz, egyik hibát a másik után követi el, úgy, hogy működésével több kárt tesz, mint hasznot, vagy pedig lehanyagolván méheit, zsákmányul engedi azokat olyan bajoknak, a melyektől könnyű szerrel megmenthette volna.

A szőlő mint kincsbánya

A nagy Széchenyi István gróf, midőn a harminczas években először figyelmeztette a nemzetet bortermelésünk nemzetgazdászati fontosságára, szőlőinket kiaknázatlan "kincsbányának" jelezte. És ennek már ötven éve.
Ekkor ébredt fel a figyelem bortermelésünk iránt. ekkor vetődött el a mag, mely lassan kezdett csirázni és gyökeret verni, de még is meghozta gyümölcsét. Ötven évre volt szükség, hogy általánossá váljék az érdeklődés borászatunk iránt. ezen idő alatt, sok szellemi tevékenységnek, sok jó akaratnak, gyakorlati értelemnek, munkának és a kormány gondoskodásának kellett hozzájárulni, hogy azon színvonalra emelkedjék borászatunk, a hol ma áll, a midőn már nemcsak számtalan családnak tisztességes megélhetési forrásul szolgál, de nagyban szaporítja a kincstár bevételét és a borkivitel által a nemzeti vagyont, mi annál fontosabb, mennél alábbszáll gabonakivitelünk.

Kereskedelmi növények

Hogy a gazda ma igen nehéz viszonyok között van: azt mindannyian tudjuk és érezzük. Ezen sulyos helyzet egyaránt nehezedik a nagy és közép-, de különösen a kisbirtokosokra. Ennek pedig egyik legfőbb oka az, hogy gazdáink tulnyomó része a gabonanövények termelésére fekteti a fősulyt.
Vetnek: buzát... buza után, tengerit... tengeri után, buza után tengerit, tengeri után buzát stb.
Ha most ezekre rossz idő jár, s a termés nem üt be: nincs mit eladni; ha pedig nagy a termés: rendszerint kicsi az ára. Ezért nem elég, hogy a gazdák csupán gabonanövények termelésével foglalkozzanak; hanem feltétlenül szükséges, hogy a gabonanövényeken kivül takarmányt és kereskedelmi növényeket is termeljenek megfelelő arányban, mert igy a gazda nemcsak egyféle termés sikerére támaszkodhatik, hanem gazdaságában többféle jövedelmi forrást talál, mely által megélhetését inkább biztosithatja. Vissza