Magyar misekönyv

Előszó

A szentmise istentiszteletünk középpontja, Krisztus keresztáldozatának megújítása, s mint ilyen számunkra minden kegyelem forrása. Kínszenvedésének előestéjén, az utolsó vacsorán rendelte Krisztus Urunk, amikor Szent János evangelista szavai szerint "övéinek, akiket szeretett és a világban hagyott, szeretetének legnagyobb jelét adta". "Étkezés közben - olvassuk Szent Máté evangéliumában - Jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: Vegyétek és egyétek, ez az én testem. Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal adta nekik: Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára". És hozzátette: "Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre", azaz: amit én tettem most és ahogyan én tettem, azt tegyétek és úgy tegyétek ti is! Ez a szentmise lényege.
Az Egyház a szentmisének ezt a lényeges részét kezdettől fogva különféle imádságokkal és szertartásokkal vette körül, amelyek részben előkészítenek bennünket arra a szent pillanatra, amikor Krisztus Urunk a kenyér és a bor színe alatt közénk, sőt a szentáldozásban szívünkben jön, részint hálánkat juttatják kifejezésre ezért a nagy kegyelemért. Így alakult ki a szentmise mai formája.
Az Egyház parancsa arra kötelezi híveit, hogy legalább vasárnapokon és ünnepeken szentmisét becsületesen hallgassanak. Ez a becsületes szentmisehallgatás abban áll, hogy ne csak jelen legyünk a szentmisén és valamilyen imádságot mondjunk, hanem minél bensőségesebben egyesüljünk a szentmisét bemutató pappal; vele imádkozzunk, vele készüljünk az Úr közénk jövetelére, vele adjunk hálát eljöveteléért és azért, hogy újból és újból feláldozza magát értünk. Így lesz a szentmise számunkra az élet forrása.
Ebben kíván segítségre lenni hívő népünknek a Magyar Misekönyv, amely a vasárnapok és ünnepek miseszövegeit és a Szent Vagy uram énektár énekanyagát tartalmazza.
A Magyar Misekönyvet abban a reményben bocsátom útjára, hogy hívő népünk örömmel fogadja és segítségével bőségesen merít az élő vizek kútforrásából. /Kalocsa, 1957. április 12. - Grósz József, kalocsai érsek, a püspöki konferenciák ezidőszerinti elnöke./ Vissza